A GYALOGLÁS VILÁGNAPJA – Húzzunk bele!

Egész októberre kiterjesztik idén a gyaloglás világnapját. Használjuk ki az őszt gyaloglásra, barangolásra a természetben vagy legalább a városi parkban!

Sok jó programmal készülnek a sport- és turisztikai szervezetek, de találomra is elindulhatunk, improvizálva, bármely életkorban. Legjobb lenne, ha szokásunkká válna a gyaloglás.

Gyalogolni egészséges. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy aki naponta legalább fél órát gyalogol, az fitt marad, nem hízik el, talán még az olyan civilizációs betegségek is elkerülik, mint az agyvérzés, infarktus, diabétesz stb.

A séta megelőzés. Ismerek egy asszonyt, aki orvosi receptre naponta elgyalogol Csopakról Alsóörsre és vissza. Öt kilométer oda, ugyanannyi vissza a bicikliúton, és ezzel megállította a kezdődő csontritkulását.

A gyaloglás kondícióban tartja a testet, de a lelket is. Közben van idő nézelődni, megcsodálni a fákat, virágokat, a kimeríthetetlen szépségű tájat. És ugrálni a kerékpárosok elől. Vicces, de van benne igazság, hogy egy ideje egyre inkább osztozkodnunk kell a kerékpárosokkal, mert a gyalogjárdák eltűnnek, helyettük kerékpárutakat jelölnek ki. Engem ez annyira nem zavar, mert kerékpározom is. Azért vigyáznunk kell egymásra, veszélyes a kerékpárúton szédelegni, de a biciklisek is visszavehetnének a sebességből legalább lakott területen!

Bár kerékpárral is közlekedek, azzal jártam munkába például, de ha meg kell határoznom magam, mindig az szalad ki a számon először, hogy én gyalogos vagyok. Mit jelent ez? Sok mindent. Például, hogy lassan járok. Vállalom a fogalomhoz kapcsolódó asszociációkat. Tényleg nem vagyok vadászpilóta. Gyalogos a sakktáblán. Jó, néha tényleg így érzem magam, hogy ennél nincs lejjebb, de akkor is, legalább nem terhelem a környezetet benzingőzzel, mit tudom én milyen flancos járművek használatával, mint embertársaim többsége.

Budapesten egy időben sokszor átgyalogoltam a Petőfi hídon. Érdekes volt, hogy szinte alig találkoztam gyalogossal a hídon, legfeljebb kerékpárosok suhantak el mellettem. Pedig felejthetetlen a Duna illata és látványa még így is, a legnagyobb közlekedési katyvaszban.

Már gyerekkoromban is sokat gyalogoltam, negyedórára volt tőlünk az iskola, onnan pont ennyire a templom. Most, utólag tudom már, hogy egy-egy kilométerről van szó. Most is körülbelül ennyi a teljesítményem. Attól függően, kergetnek-e a kutyák, vagy sürget-e az idő.

Napjaink felgyorsult élettempója következtében egyre ritkábban indulunk el gyalog valahova, inkább autóba pattanunk. Pedig, mint említettem, a gyaloglás egyben rekreáció is, míg ugyanez az autózásról nem mondható el.

Lányom, aki az utóbbi években éppen felfedezte magában a hegymászót, azt szokta emlegetni, hogy az volt a legszebb a gyerekkorában, amikor gyalogoltunk hazafelé az Egry úti óvodából a Cholnoky lakótelepre, ahol akkor éltünk. Fogtuk egymás kezét, és közben beszélgettünk. Orvosok szerint a gyerekeknek naponta legalább egy óra gyaloglás, mozgás ajánlott a friss levegőn.

Gyalogolni jó. Ha kedvetlenek vagyunk, vagy sehogy sem sikerül a napot összerakni, sétáljunk egyet! Lélegezzünk mélyeket, figyeljük a természet hangjait, rezdüléseit! Lehet, hogy éppen lazítás közben jut eszünkbe a megoldás. Talán még a vadászpilótáknak sem árt néha gyalogosan végigsétálni a városon, vagy a környékén, hogy számukra se maradjon térkép e táj. Ne várjuk meg, amíg nehezünkre esik már a kert végébe is kigyalogolni! Húzzunk bele!