Címke

Domján Gábor

Korszakok

Folyamatosan beszélt, csillogott a szeme az elégedettségtől s a büszkeségtől. A húsipari cégnél, ahol a mérlegek karbantartása volt a feladata, annyit evett és olyan finomságokat, hogy ihaj! Fontos munkaköre révén még a repi készítményekből is járt neki. Extra turistaszalámi rudak tűntek el a gyomrában reggelire, kenyér nélkül. Ez volt ám a jó világ, a szép világ: a nyolcvanas évek! – sóhajtotta, aztán áttért a színházi… Continue Reading →

A kapu

Sokáig bárki bejöhetett az udvarba, kapu ugyanis nem volt. Legalábbis addig, míg Béla testvérem el nem adta az egyik szekrényt.

A bécsi Bözsi néni

A bécsi Bözsi néni herendi volt. Imába foglaltuk a nevét. Évente kétszer egy NSU anyósülésére ültette súlyos testét, és Anna lányával elhozatta magát hozzánk. Mindig szombaton jöttek, finom ebédet kaptak, s délután már indultak is vissza Bécsbe. Bözsi néni nagymamámnak csak unokatestvére volt, de két jó testvérrel is felért. Táskarádiót, teát, kávét, édességet, banánt(!), ruhaneműt s egy fűzős bőrfocit is hozott ajándékba a hatvanas években.

Színes kupakok

Juci néni kupakgyűjtésre mozgósít egy mozgássérült lány részére. Újságcikket ragaszt a villanyóraszekrény ajtajára, s egy fénymásolt levelet a tolókocsiban nevető lány fényképével. Alájuk igazít egy asztalkát, közepére edényt helyez. Terítőként reklámújságok szolgálnak. Olyan az egész, mint egy rögtönzött oltár.

Pékségsirató

Elfogyott a kenyér, mennem kell a pékhez a Kupa utcába, méghozzá időben!, mert nem rendeltem. Kenyérfogyasztásunk kiszámíthatatlan. Függ a menütől is és még nagyon sok mindentől, amit lehetetlenség kideríteni, mondja megértőn Marika, a pék felesége. Nekik 25 év alatt sem sikerült kiismerni a vásárlók szokásait.

Beragadt biztonság

Beragadt a sebességváltó biztonsági zárja. Már tegnap este sem nyílott ki azonnal, de mert a második kísérletre kipattant, elfeledkeztem a leselkedő veszélyről. Most, hogy hazamennénk az uszodából, hiába próbálom finoman vagy erőteljesen elfordítani a kulcsot, nem enged a zár. Semmi baja az autónak, mégsem tudunk elindulni vele. A biztonság foglyaként kuksolunk a párás ablakok mögött. Átkozott biztonság!

Egy kis tréfa

Délután négykor a gépjárművezető-képző iskola egyik helyiségében ültünk a feleségemmel és vártuk az oktatót. El akartuk mondani, hogy mi történt, és feltenni néhány kérdést. De nem jutottunk szóhoz. Ahogy meglátott bennünket, kivörösödött a feje, s a visszaköszönést is mellőzve azonnal kifakadt: Nem vállalom, nem tanítom tovább a fiukat, elegem van belőle, keressenek másik oktatót!

Kirándulások apámmal

Apám annyira hiú volt, hogy öregségére visszaköltözött a szülőfalujába, mert nem akarta, hogy botozgatni lássák barátai, tisztelői. Sportos, egyenes tartású, hódító férfiként akart megmaradni az emberek emlékezetében.

A veszprémi piacon, piacon

Gombát vizsgáltat egy bácsika. Már öntené is a reklámszatyorból a viaszosvászon borítású asztalkára, de a gombaszakértő int, hogy várjon, míg aláterít egy újságot, ha majd ki kell dobni, csak összefogja a két szélét és irány a kuka. Ám nem kell kidobni semmit.

Kórteremben

Az egyik a tyúkokat emlegeti, a másikat a férjéhez kellene átkísérnem a szoba másik felébe, de ott nincs senki. Konokul állítja, hogy ott van a férje, nem érti, hogy én miért nem látom. Etetem anyámat, imádja az őszibarackot, egyszer csak megszólal egy mély hang a hátam mögött: „Én is kérek.” Van nálam még egy műanyag kanál, megetetem a nénit is, csak előbb megkérdezem a nővért,… Continue Reading →

Én lopok, te lopsz, ő lop

Ismeretlen autó állt a parkolóban. Éppen főztem és közben nézelődtem. Megnéztem, hogy nem a fűre állt-e? A „füvünkre”. A közterületnek ezen a részén mi nyírjuk a füvet, megelőzendő a traktor méretű fűnyíró kerekeinek garázdálkodását. A parkolásban semmi kifogásolnivalót nem találtam, annál idegesebb lettem az autó gazdája láttán. Az almafánk felől bukkant fel, s a legrövidebb úton iparkodott a kocsijához. Nyomában egy kisfiú loholt.

(Lok)álpatriotizmus

Jókora réti csiperkét találtam a Szamár-dombon. Vastag húsú, ánizsillatú, lemezei halvány rózsaszínűek és tökéletesen épek. Mint felfordított tál, már messziről fehérlett a fűben, és több hószín foltocska villant körülötte. Ebből következtettem, hogy csak gomba lehet, és nem napszítta kő csalja meg a szemem vagy kirándulók szemete.

A pénz fahéjas illata

Szaga nincs a pénznek, csak illata, mégpedig fahéjas – közölte a pénztárosnő, és maga elé tartott egy kétezrest, kifeszítette, mint a szurkolók a szurkolói sálat. Felkaptuk a fejünket és mohón beleszippantottunk a levegőbe.

Kedvezmények szárnyán

A Kedvezmények Főosztályán dolgozom. Feladatom, hogy kedvezményt adjak. Egyszerű telefonos munkatárs vagyok. Előttem a monitor, a monitorban listák, a listákon nevek. Ügyfelek nevei, telefonszámok.

Mi volt a legszebb Dániában?

Meghívást kaptunk Dániába a nyolcvanas évek elején, és a dánok egy vadonatúj Volkswagen mikrobuszt ajándékoztak az intézetnek. De benzint nem adtak hozzá, azt nekünk kellett kigazdálkodni a napidíjból. Üres zsemlén és kútvízen éltünk, hogy haza tudjuk hozni az autót. A határőrök nem néztek jó szemmel bennünket, hiába voltak rendben a papírjaink és kifogástalan az ajándékozási szerződés. Azért egy Volkswagen mikrobusz az nem Barkas.

© 2019 Veszprém Kukac

Weboldalunk működését, biztonságos üzemeltetését a nap 24 órájában, az év 365 napján a websupport.sk tárhely biztosítja