Rendhagyó módon versekkel, Domján Gábor költeményeivel köszöntjük az édesanyákat.

 

Közös titok

 

Anyám egy titkot emleget,

nem is kell beszélni róla,

hiszen mi tudjuk

s ez elég.

 

A János vitézre megyünk

az Operettszínházba

18. születésnapomon,

bevonulás előtt.

 

De ez még kevés

a nap jelentőségéhez,

egy teleírt képeslapot

is átnyújt a vonaton.

 

Megadja a módját:

a Rózsadombon vacsorázunk

késő délután,

a prímás neki húzza

az üres étteremben.

Legszebb mosolyával fizet.

 

Közös titkunk azóta furdal

kukac a gombát –,

mi lehetett?

 

 

Nyári képek

 

Rólunk is készültek fényképek,

de csak nyári felvételek vannak.

Rövidnadrágos gyerekek,

a Megyeri réten sorakozunk fel

nagyság szerint,

anyánk Szmena 3 tipusú gépe előtt

vasárnap délután.

Éppen vakaródzom,

a magas fű csiklandja lábam.

Egy másik fotón

balatoni kikötő padján ücsörgünk.

Durcásan nézek, kilógok a sorból,

pedig – hármunk közül –

egyedül én úsztam meg

az intézetet.

Hozzászólások

hozzászólás