Zongor Gábor veszprémi festőművésznek, „közpiktornak” ahogyan ő szereti nevezni magát, a balatonalmádi Pannónia Kulturális Központban nyílt kiállítása Visszatérés Almádiba címmel.

A november 11-i megnyitón Fábián László grafikusművész beszélgetett az idén 70 éves alkotóval. Megtudtuk, amióta nyugdíjas, egyfolytában hódolhat szenvedélyének, a festésnek, de azért most sem lehetséges olyan iramban dolgoznia, hogy veszprémi kiállítása után új kínálattal álljon elő. Dr. Zongor Gábor évtizedekig dolgozott a közigazgatásban, volt megyei elnök, továbbá sokáig a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára, de hozzátenném: mindig, minden poszton önazonos maradt, eredeti és emberi.

Az alkotó elmesélte a Visszatérés Almádiba című képének történetét is, ami jellegzetes almádi motívummal készült egy régebbi kiállításra, de valahogy eltűnt, majd megkerült és most itt van.

Arról is hallhattunk, hogy neki valamiért németalföldi tájak víziói jelennek meg a lelki szemei előtt, általában ezeket festi. Így születnek azok a csodálatos képek, amelyek számomra például nem is annyira földrajzi helyhez, mint inkább lelkiállapothoz, a derűhöz és olykor az iróniához, groteszkhez kötődnek.

Számomra ezek a derű tájai, legyenek németalföldiek vagy Balaton-felvidékiek. Merész, dús kolorit, a rajzban nagyvonalú egyszerűség, határozott körvonalak és elmélyült szellem jellemzi őket. Micsoda békesség! Vállaltan a Vámos Rousseau-féle kétdimenziós, egyszerű világhoz fűzi a festőt erős kapcsolat, ahogy azt az itt látható egyik képe konkrétan ábrázolja.

Nyugodt önbizalommal születnek ezek a művek, többnyire kételyek és lelki válságok nélkül. Persze vannak kivételek, mint például A bölcsesség kora lejárt című bonyolult kompozíciójú, finoman megrajzolt önarcképe, amely elkeseredett érzéseket keltő szürrealista alkotás.

Zongor Gábor kiállítása az almádi Pannóniában november 28-ig látható.

Fotók: a szerző