VÍZTORONY – Elfújta a szél!

Minden veszprémi ismeri a mondást miszerint: Veszprémben vagy harangoznak, vagy fúj a szél. Erről Cholnoky Jenő tanár, író, földrajztudós 1938-ban a városról szóló tanulmányában így írt:

„Veszprém a Bakonyból lezuhanó, főn- vagy bóra-jellegű északnyugati szél uralma alatt áll, s ez jellemzi éghajlatát és a környezetében látható felszíni formákat is. A veszprémi ember tudja nagyon jól, mi az a bakonyi szél! Amikor Veszprémben megjelenik a bakonyi szél, akkor mindig félelem fogja el a lakosságot. Olyan keservesen tud dudálni a kéményben, úgy rázza az ablakot, az ajtót, olyan félelmesen zúgnak az utcák. Különösen a városnak azon a részein, amelyek a fennsíkra terjedtek föl, tehát a Temetőhegyen, a Jeruzsálemhegyen és a Cserháton rémes a szél ereje. Egyes utcákon nem lehet vele szembe menni. Csak a Vár végére kell ilyenkor kimenni, oda a Világvégére.”

Ennek ismeretében épült, bővült szép szeles városunk eddigi ezer éve alatt, legalábbis hihetnénk, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy hiába tombolt, fújt a szél, a város, az épületei, építményei szívósan ellenálltak az ostromlásának.

Ám a hírhedt Murphy erre is rácáfolt, nem is akárhogyan. Alig három nap alatt egy nem kimondottan extrém, Veszprémben nem meglepően szeles napon (9 km-es szél, 40 km-es lökésekkel) teljesen felforgatta a várost. Történt, hogy hétfőn a húszas egyik ablakát fordította ki a helyéből, ami azzal járt, hogy a teljes belváros forgalmát el kellett terelni, méghozzá a legforgalmasabb útszakaszt, a legforgalmasabb időszakban teljesen lezárni. Ezt követően a bevásárlóközpont víztornyának burkolata sínylette meg a veszprémi széljárást, ezért a Stop Shop komplett parkolóját ürítették ki és zárták le.

Ez volt a kezdet, ugyanis csütörtökön ismét csütörtököt mondott a tudás és a technika: a víztorony újfent megadta magát, és mint valamiféle Armageddon idején, elnéptelenedett a bevásárlóközpont környéke. Kiürült a parkoló, amelynek bejáratai előtt kéken villogó rendőrautók torlaszolták el az utat.

Fő a biztonság: a hatóság – helyesen – az autókat kiterelte, az autóval érkezőket egyik irányból sem engedte be a parkoló területére, viszont számomra érthetetlen, hogy gyalog simán be lehetett jutni a veszélyes területre. Sőt a víztorony alatt – amelynek tetején éppen dolgoztak a tűzoltók – szabadon lehetett közlekedni.

Nyilvánvaló, hogy a hatóság nem mérlegelhet: minden hasonló bejelentést komolyan kell venni, és az előírt protokoll szerint kell eljárni, de bennünk felmerült pár kérdés:

– Miért lehet gyalogosan ténferegni ott, ahova a nyilvánvaló veszély miatt autóval tilos behajtani?

– Vajon mekkora forgalomkieséssel számolnak a bevásárlóközpont üzletei?

– Ezentúl a kissé viharosabbra forduló, szeles napokon számítsunk arra, hogy ha a fél város nem is, de jó néhány része katasztrófa sújtotta övezet lesz? Nem lehetne inkább a megelőzésre összpontosítani?

– Mi lehet az oka annak, hogy ezt a két épületet egyszer csak elkezdte módszeresen „lebontani” a bakonyi szél? Nincsenek információink a karbantartásokról és az állagmegóvási munkálatokról, csak éppen furcsa, hogy a 30 esztendős víztorony egyik napról a másikra csak úgy elkezd széthullani.

Nyéki Roland