Sokan kérdezik, átalakítja-e az életünket a koronavírus? Így maradunk-e örökre egymástól elszigetelve, szájmaszkokkal felvértezve? Nincs, aki válaszoljon teljes bizonyossággal, hiszen azt sem tudjuk, meddig fog tartani a járvány. Az már kiderült, hogy a vakcina mindössze 6–9 hónapra nyújt védelmet, tehát csak elodázza a bajt.
Ha szerencsénk van, fél év alatt elpárolog a világjárvány? Vagy éppen hogy nem, és mindenkinek át kell esni a Covid-fertőzésen ahhoz, hogy immunissá váljon? Egyáltalán immunissá válhatunk-e tartósan a koronavírusra? Több kérdés, mint válasz. A tudomány még nem tudott választ adni.
Őszintén, fogalmunk sincs a világjárvány kimenetelét illetően. Így azt is lehetetlen megjósolni, hogyan alakítja át a szokásainkat a koronavírus. Átalakítja-e egyáltalán? Vagy a veszély múltán előbújunk az önkéntes karanténjainkból, megrázzuk magunkat és ott folytatjuk, ahol tavaly januárban abbahagytuk?
Esetleg megjön az eszünk…
…és lemondunk majd az értelmetlen repülőutakról például, ezzel lényegesen csökkentve a légszennyezést? Mert ugyan mi értelme volt vagy lesz a „3 nap Máltán” jellegű utaknak? Se pihenni, se alaposan szétnézni nem lehet ennyi idő alatt. Netalántán valóban csökkenteni fogjuk a mobilitásunkat? De akkor mi lesz a szállodákkal és a légitársaságokkal és a vendéglőkkel?
Ezentúl mindenki főz magának otthon?
Otthonról dolgozunk a jövőben és fölöslegessé válnak a nagy irodaházak? Lehet, hogy a gyerekeink, unokáink is digitális oktatásra lesznek kárhoztatva mindörökké? Sportmérkőzéseket sem látunk már élőben csak virtuálisan? Örökre üresen maradnak a stadionok? Vagy a kiválasztottak friss védőoltás birtokában beléphetnek majd a nézőterekre? Ki tudja.
Iszonyatos társadalmi és gazdasági hatás várható?
Vagy éppen, hogy szerencsés fordulat ez az egész a Föld terhelése szempontjából, így ússzuk meg a környezetvédők által előrevetített apokalipszist? Megjelentek olyan elméletek, hogy a természet ezzel a vírussal hozta tudomásunkra, ideje hogy lemondjon a luxusról az emberiség. Túl sokat fogyasztunk, túl sokat utazunk, túl sokat élvezünk, és eközben nem vesszük észre, milyen súlyosan rongáljuk a környezetünket. Egyfolytában vásárolunk, az életünk egy bevásárlási ünneppé silányodott. Mondjuk, én ezt a vad fogyasztást nem sajnálnám, ha leszoknánk róla. De azért nem szeretnék örökre karanténban maradni. Még önkéntesben sem.
Nem túl vidám, de azért izgalmas éven vagyunk túl, minden (ál)szerénységet nélkülözve, kiváló cikkek sokaságán…
A 12 éves, alsóörsi Érdi Ferenc Vince nyerte a pezsgődugó-kilövő versenyt. Kölyökpezsgővel. Sarkunkban az új…
Ádáz ellenségek voltunk, hónapokig háborúztunk. Nagyra becsültem a találékonyságát, az intelligenciáját, a túlélési technológiái elkápráztattak.…
Amíg a december vége a kormányközeli médiában arról szólt, hogy az előnyös adóváltozásoknak köszönhetően mennyivel…
Mi lesz a Veszprémbe tervezett gyermekkórház épületének sorsa? – tette fel az írásbeli kérdést dr.…
Információs rendszer vagy adat megsértése bűntett elkövetésének gyanúja miatt indított nyomozást a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság…