Veszprémi Tévétalálkozó – Seregszemle két évtizeden át

Az egykori tévés találkozók résztvevőin kívül fiatalok is hallgatták az ötven évre visszaemlékezőket a Pannon KultúrKlub 3.0 vendégeként. A Veszprémi Tévétalálkozó seregszemle két évtizeden át tartó eseményein kívül a meghívottak a televízió társadalmi hatásait is elemezték.

A királynék városának lakói még akkor kaptak két hétre saját tévécsatornát, amikor az ország képernyőit egyetlen társaság műsorai uralták. A fővárosi alkotók Veszprémbe és Balatonalmádiba „költöztek”, hogy naponta a többórás vetítések mellett találkozzanak a közönséggel. Kezdetben, 1970-ben a vegyipari egyetem aulájában sok monitort állítottak fel, azon nézhették az érdeklődők a programokat. Három év után jött az igazi technikai megoldás, a Tévétalálkozó vetítéseit a helyiek egy külön televíziós csatornán láthatták: a gyakran átkozott húszemeletes tetejére ideiglenes adót szereltek. Miután a nyáreleji tévés seregszemle időpontja olykor egybeesett a diplomaátadásokkal, a Veszprémi Vegyipari Egyetemről a találkozó átköltözött a frissen átadott Dimitrov Megyei Művelődési Központba. A televíziós fórumon az előző évi televíziós filmeket vetítették újra, azok alkotói versenyeztek a szakmai és a társadalmi zsűri díjaiért. Az eseménysorozatot díjátadó gála zárta. A fődíj nagyon szép bronzszobor volt, Borsos Miklós szobrászművész Balatoni szél alkotása alapján készült.

A Tévétalálkozó gálái közül kiemelkedik az1980-as, amikor Vitray Tamás kérésére a halálos beteg Mezei Mária színművész 10 év után elhagyta otthonát, ahol már csak oxigénpalackkal tudott lélegezni. Még egyszer utoljára kiállt a színpadra, Babits Mihály fohászával búcsúzott. A közönség állva tapsolta még azután is, hogy a függöny mögött hallgatta, de már tolószékben és csövek segítségével a tomboló ünneplést.

A meghívott vendégek közül ezt a csodálatos néhány percet idézte fel Tímár Vera, az első tévétalálkozók veszprémi háziasszonya. De emlékeztetett a VEN Tótágas c. dokumentumfilmre, amellyel a Magyar Televízió 1973-ban megköszönte az együttműködést, s amely mára az egyik legfontosabb filmes emlék a városról.

Kovács Gáborján művelődéstörténész kérdései nyomán Szinetár Miklós, a találkozó ötletgazdája azt emelte ki, hogy anno a televízió értéket teremtett, esténként milliókat ültetett értékes filmjeivel, színházi közvetítéseivel a képernyő elé. A magyar szellemi élet legnagyobb mecénásaként nemcsak kultúrabarát volt, de a legkülönbözőbb alkotók bevonásával a tolerancia iskolája is. A képernyőre kerülés feltétele az érték volt zenében, képzőművészetben, irodalomban egyaránt.

Érdi Sándor az akkori televízió szellemi műhelyszerepét emelte ki. A szellemi centrum vonzotta a gondolkodó személyiségeket. A veszprémi találkozók számtalan parázs vitáját idézte föl fontos társadalmi kérdésekről. Jóval kevesebb direkt politikai műsor készült, mint a rendszerváltás idején. A nézők átélhető történetek, bonyolult üzenetek megfejtésével jutottak az igazság birtokába. A kultúraközvetítés akkoriban felértékelődött. Mára ez teljesen eltűnt.

Kovács Gáborján művelődéstörténész kérdezte Szinetár Miklós Kossuth-díjas rendezőt, egykori tv-elnököt, Tímár Vera veszprémi közművelődési szakembert, Érdi Sándor televíziós főszerkesztőt. Fotó: a szerző