Vagyonnyilatkozat: Szász Endre a csúcson

Nézegetem nagyjaink impozáns vagyonnyilatkozatait. Látom, szépen gyarapodtak, miközben forintgyengüléstől, Magyarország uniós elszigetelődésétől és az ukrajnai háború mindenfajta következményeitől nyög az ország. Demagógan hangzik, tudom.

Egyébként most nem is erről akarok írni. Hanem arról, ami szemet szúr, hogy mindössze két festmény bukkan fel ebben a vagyonnyilatkozat-sorban: Szász Endre és ef Zámbó István. Oszt slussz.

Szász Endrét Kocsis Máté, a Fidesz elnöke vallotta be, ajándékba kapta a Paragrafus című képet még kiskorában. Ugyanezt a populáris festőt Varga Judit „jó miniszter asszonynál” is említik némely lapok úgy, mint akinek eltűntek a vagyonnyilatkozatából a Szász Endre-rézkarcok, és a 12 személyes Zsolnay-étkészlet. Lehet, hogy eladta? Vagy nem volt kedve bajlódni vele a beírásnál.

Az ízlésről

A másik értékes műtárgy, ami a vagyonnyilatkozat Ingóság rovatában látszik, egy ef Zámbó István-festmény. Ungár Péter LMP-s politikus kapta ajándékba. Már ezért is rokonszenvesebbnek tartom, nyilván nem véletlenül a Bizottság együttes tag munkájával ajándékozták meg barátai. Mert nehogy azt higgyük, hogy nem jellemez bennünket az ízlésünk, az, amit a kultúrából fogyasztunk, hogy egyáltalán olvasunk-e, milyen zenét hallgatunk, milyen filmet nézünk, milyen alkotásokkal vesszük körbe magunkat.

Nagyjaink már igazán megtehetnék, hogy vásárolnak képzőművészeti alkotásokat, kortársakat sokkal olcsóbban, mint budai és balatoni meg osztrák ingatlanokat, amiket preferálnak.

Macron francia elnök dolgozószobája falán példának okául egy Hantay Simon-festmény látható. Zongorázni is lehet a két ország közötti különbséget, ahogy mondani szokás.

De nem akarom piszkálni a tisztelt politikusokat, csak megemlítem, hogy kulturális szintünk szép dokumentuma ez a vagyonnyilatkozat. Nem állítom azt sem, hogy szörnyű rombolást idézett volna elő az országképemben. Eddig is gyanítottam, és meg is írták többen, hogy a magyar politikusok múzeumokból bérelt 18. és 19. századi romantikus festményekkel díszítik irodáikat, tereiket.

Színvonaltalanság országszerte

Nem volt ez mindig így. Ha megnézzük a régi nagy államférfiak, a magyar arisztokrácia (Széchenyi, Andrássy, Esterházy, Batthyány stb.) – hogy a Habsburg királyi családról ne is beszéljünk! – képgyűjteményét, látni fogjuk, világszínvonalú volt.

Volt honnan lezuhanni a Kádár-rendszerben. Utána azt képzeltük, helyrehozható. De nem, inkább eluralkodik a színvonaltalanság, ami egyre inkább problémává válik nem csak a politikában, hanem az egész országban, Mint mindennek, ennek is sok oka lehet. Például az értelmiség kudarca. Az, hogy nem ismerték fel: ha ők nem állnak ki a magas kultúráért, akkor senki nem fog. Arról most ne is beszéljünk, hogy a politika azon tulajdonságát is későn ismerték fel, hogy semmi más nem érdekli, csak a hatalom megszerzése és megtartása.

A színvonalromlás másik okát akár abban is kereshetnénk, hogy lehetőségek híján elmegy Magyarországról a legkezdeményezőbb, legnyitottabb, legműveltebb réteg. Ez persze nem újkeletű, régóta zajlik, de nem állt meg, sőt.

Egy szó, mint száz: ez az egész színvonaltalanság benne van nagyjaink vagyonnyilatkozataiban. Szász Endre pedig a topon.

Vezető képünk: Szász Endre festőművész alkotása. Nagyjaink vagyonnyilatkozatában az ő neve bukkan fel. Forrás: exposition Artblog