SZÍNHÁZ – Költői káromkodás

Tudományos tény, hogy a káromkodás nem csak jólesik, ha hirtelen fájdalom ér minket, de enyhíti is a fájdalmat. A Petőfi Színház új sikerdarabjában, A király beszéde című  előadásban a dadogós VI. György feszültségét káromkodással oldja a beszédtanár, így segítve át az uralkodót élete legnehezebb feladatán.

„Bassza meg, bassza meg, bassza meg!” – mondogatja a király a BBC mikrofonja előtt suttogva, mintegy magában, két szó között kínosan hosszúra nyúlt szünetben, remegő állkapoccsal. A címszereplő Csankó Zoltán ezt olyan remekül csinálja, hogy már már költőien hangzik a káromkodás. Ami eredetiben ugye: „Fuck, fuck, fuck”. Amerikában a káromkodások miatt 2011-ben a 17 éven aluliak számára meg akarták tiltani a négy Oscart nyert játékfilm megtekintését, ami az angol horror és bűnügyi produkciók ismeretében egyenesen nevetséges. A király beszéde a különféle perverziókhoz képest olyan ártatlan, mint napjainkban a káromkodás megítélése. Egyébként sincs a bibliai hét főbűn között, ami eredetileg: a kevélység (büszkeség), kapzsiság, bujaság, irigység, falánkság, harag és lustaság (jóra való restség). Mivel a modern világhoz a Vatikán is igyekszik igazodni, 2008-ban a szentszéki bíróság vezetője javasolta, hogy új társadalmi bűnöket nevezzen meg a katolikus egyház. Az új listán eszerint az első a drogkereskedelem és a droghasználat lenne. Ezt követné a gyermekek és fiatalok bántalmazása, a környezetszennyezés és a prostitúció. Ötödik helyen meg kellene gyónni az emberi génmanipulációt, a hatodikon mások szegénységbe taszítását, a sort egészen érdekes lehetőségként a luxuscikkek vásárlása zárná.

Na, ennyit a főbűnökről. Ja, úgy tudom, újabban Oroszországban tilos a káromkodás a színdarabokban, filmekben, de egyáltalán, nyilvánosan nem ajánlatos mosdatlan szájjal beszélni, mert komoly pénzbüntetésre számíthat a renitens.

Szerencsére Veszprém nem Oroszország, nem hallottam, hogy bárki kifogásolta volna a káromkodást, de különben is A király beszédében elhangzó „bassza meg” annyira költői, és annyira egyértelműen terápiás célokat szolgál Csankó Zoltán (VI. György, York hercege) és Kőrösi Csaba (beszédtanár) kiváló tolmácsolásában, hogy nem kifogásolható. Funkciója van. A specialista a társadalom által diktált sztereotípiák feloldásával kezdi a gyógyítást David Seidler drámájában. Például őfelsége a király is káromkodhat olykor, olykor. Páciensét visszaviszi annak gyerekkorába, amikor a dadogás komplexusa kialakult nála, és így utólag segít neki megtalálni és elfogadni saját karakterét. Egyúttal azt is tudatosítja benne, hogy egy családban, így a királyiban is, mindenkinek vannak jogai is, nem csak kötelességei. Ez a kulcs a család, a világ bármelyik családjának optimális működéséhez.

VI. György a Hitler elleni hadüzenetében még dadog, az alkotók elkerülik tehát azt a hollywoodi klisét, hogy egycsapásra kigyógyul a beszédhibájából, inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogyan néz szembe saját gyöngeségével egy ember, akire a történelem nagy feladatot osztott. Őszintén bemutatják a problémát, amivel a hebegők küzdenek.

Nem is hinnénk, milyen hálás téma. Főleg ha a rendező megtalálja hozzá a legjobb színészeket, és Funtek Frigyes megtalálta a Petőfi Színház társulatában. Azonban a címszerepre kiváló érzékkel meghívta Csankó Zoltánt Győrből, aki a filmbeli VI. György, Colin Firth szinkronhangja, illetve a kaposvári rendezéséből átmentette Hunyadkürti Györgyöt V. György király szerepére. Ritkán tapasztalható ekkora összhang színész és szerep között. Funtek Frigyes rendezőnek ez a legfontosabb eszköze.

Mindent összegezve, a Petőfi Színházban jó értelemben vett hagyományos, polgári színjátszást látunk, kitűnő forma- és stílusérzékeny színészekkel, a célirányos drámaértelmezést segítő, funkcionális, a játékot filmszerűen pörgető forgószínpaddal. Utóbbi Csík György munkáját dicséri. Ami pedig a feszültségoldó káromkodást illeti, meggyőződésem szerint ez volt a legkisebb bűn azokban a második világháború előtti, 1930-as években.