PETŐFI SZÍNHÁZ – Időnként összeszorul a néző torka

Könnyed szórakoztatásnak tűnik, a felszín alatt azonban mélyebb érzelmi és gondolati húrokat penget a Veszprémi Petőfi Színház Sírpiknik című előadása.

Ida, Lucille és Doris nemrég elözvegyült, közeli barátnők – özvegységük különböző fázisában. Hetente egyszer találkoznak Ida fodrász-szalonjában némi szépítkezésre és délutáni teára, pletykára, nosztalgikus emlékezésre a boldogabb múltról, hogy azután meglátogassák elhunyt férjeik sírját a temetőben. Egyik nap a temetőben találkoznak Ida régi ismerősével, a szintén özvegy Sammel, és itt kezdődik a bonyodalom.

„Ez a vérbő, (tragi)komikus történet bárhol játszódhat, ahol élők és holtak, csalatások és csalások, vitális özvegyek – nők és férfiak – téblábolnak a maguk bonyolult és remélhetőleg hosszú öregkora felé. Bárhol, bármely nyelven könnyen megbillen a sztereotípiák, bejáratott élethazugságok egyensúlya, s kivillan a pőre magány, az esendőség, a halálfélelem, mint valami ózonlyukon, amit aztán sírva-nevetve befoltoz az életösztön, a szeretet- és szerelemvágy, a vágy a saját, egyedi, bombabiztos közhelyeink iránt. Engem ez érdekelt ebben a darabban, valamint az, hogy meg tud-e szólalni és miképpen szólal meg magyarul a négy rivális nő és csábítójuk, mit tudnak, illetve mit tudok én, mint a magyar változat írója hozzáadni az ismerős, tehát teherbíró alaphelyzethez.” Ezt írta a darabról Parti Nagy Lajos, aki sok ponton tényleg csak a magyar nézők számára érthető poént írt bele a szövegbe.

A szerző az 1960-ban született Ivan Menchell író, forgatókönyvíró, akinek az Özvegyek klubja című regénye 1988-ban, tehát az író 27 éves korában jelent meg. A regényből 1993-ban nagyszerű film készült remek színészekkel (Ellen Burstyn, Diane Ladd, Olympia Dukakis, Danni Aiello), színpadon pedig azóta is jutalomjáték a darab az adott előadás három főszereplő színésznőjének. Veszprémben Igó Éva, Módri Györgyi és Varga Szilvia lubickol az özvegyek szerepében. Szó szerint. Nagyon hálás feladatot kaptak mindhárman, mivel az özvegyek határozottan eltérő karakterűek, sorsúak, és az érzelmek széles skáláján szólalnak meg. A nézőket és magukat is meggyőzik saját (kőbe vésettnek tűnő) álláspontjukról, végül mégis megmutatkozik emberi esendőségük.

A Sírpiknik elsőre könnyed szórakoztatásnak tűnik, a felszín alatt azonban mélyebb érzelmi és gondolati húrokat penget. No, nem annyira mélyeket, hogy drámává „fajuljon” az előadás, csak annyira, hogy időnként összeszoruljon a néző torka, átsuhanjon egy kósza gondolat, egy emlék a saját, a szerettei vagy a barátai életével kapcsolatban.

A három színésznő méltó társa a Samet alakító Rancsó Dezső és a butácska fodrászsegédet játszó Dér Mária.

– A vágy nem öregszik, hallottam fiatal koromban Lukács Margit színművésztől. Parti Nagy Lajos utólagos engedelmével ezt a mondatot beraktam a darabba – nyilatkozta Szilágyi Tibor, a Sírpiknik rendezője az előadás kapcsán.