OKTATÁS – Nyílt levél Palkovics Lászlónak

A Civil Közoktatási Platform és a Tanítanék Mozgalom nyílt levélben reagált Palkovics László Magyar Hírlapnak adott, Tájékozatlanságot mutat az ellenzék Oktatási minimuma című interjújára.

Az interjúban Palkovics azt állítja, hogy az Oktatási minimumot aláíró pártok nem tudják, mit beszélnek és hogy a kormány már megadta a helyes választ minden, az Oktatási minimumban szereplő problémára.

Nyílt levél Palkovics Lászlónak

Tisztelt Államtitkár Úr!

Az Oktatási minimumról szóló, Magyar Hírlapnak adott interjújában Ön kijelentette: „Csalódtam az oktatáshoz értő ellenzéki kollégákban, mert az egyértelműen látszik, hogy nem néztek utána az elmúlt években és hónapokban bevezetett intézkedéseknek.”

Mi nem csalódtunk Önben: Ön lekicsinyli azt a 3 hónapos egyeztetés során létrejött 30 oldalas dokumentumot, amelynek létrehozásában csak az Önök tandempártja nem volt hajlandó részt venni! Komolyan gondolja Ön, hogy az Oktatási minimum létrehozásában közreműködő pártok összes oktatáspolitikusa, a kezdeményező pedagógusok és egyetemi oktatók, a mögöttük álló szakértői kör mind-mind tájékozatlan, ostoba fajankó? Vajon nem inkább Ön az, aki tájékozatlan?

Vagy tudatosan tájékoztatja félre az olvasókat,

• amikor azt mondja, hogy mindenki elégedett az állami tankönyvekkel, holott azok rendelési aránya folyamatosan csökken?

• amikor azt állítja, hogy az „ingyen-tankönyveket” alsó tagozaton nem kell visszaadni, holott csak elsőben és másodikban nem kell?

• amikor azt mondja, hogy a NAT-munkálatok Csépe Valéria vezetésével folynak, holott Csépe Valéria tagadja, hogy projektjükben a NAT-on dolgoznának?

• amikor azt állítja, hogy a kormány tudja a szegregáció ellenszerét, holott a szegregált iskolák száma drasztikusan nőtt az utóbbi években?

• amikor azt állítja, hogy az adminisztratív terhekről – például a portfólió-készítésről – menet közben kiderült, hogy nem is olyan rettenetesek?

• amikor azzal érvel a 16 óráig kötelező benntartózkodás mellett, hogy az a családi háttérből adódó különbségeket, az esélyegyenlőtlenséget enyhíti, holott az iskolák többségében délután csak gyermekmegőrzés folyik?

• amikor politikai indíttatásúnak nevezi azt, hogy az ellenzéki pártok korszerű NAT-ot ígérnek?

• amikor a diákok érdekének mondja a továbbtanuláshoz kötelezővé tett nyelvvizsgát, és elhallgatja, hogy az iskola általában nem képes erre felkészíteni?

• amikor úgy tesz, mintha a felsőoktatásban az állam csak a 280 pontos minimum-ponthatárral korlátozná a bejutást, holott számos szakon ennél magasabb pontszámot ír elő?

• amikor úgy tesz, mintha a valós elhelyezkedési arányok alapján korlátoztak volna egyes felsőoktatási szakokat, holott a diplomás pályakövetés egyértelművé tette, hogy ezeken a szakokon egyáltalán nem volt rossz ez az arány?

• amikor a szülőket teszi felelőssé a magas óraszámokért, holott azokat törvény írja elő?

• amikor még mindig az esélykülönbségek megszüntetésével érvel az iskolák államosítása mellett, holott ezek a különbségek az államosítás óta csak nőttek?

• amikor az „önkormányzatiság visszaállítását” úgy interpretálja, hogy akkor minden falu magára lesz hagyva iskolája problémáival?

• amikor úgy tesz, mintha csupán ideológiai döntés lenne, hogy valaki egyházi iskolába viszi a gyermekét, és meg sem említi az egyházi iskoláknak járó pénzügyi és egyéb kiváltságokat, mint ahogy azt sem, hogy sok településen már nincs is állami iskola?

• amikor elhallgatja a kormányzati politika elhibázottságát jelző problémákat, például a tankötelezettségi korhatár leszállítása miatt megnövekedett korai iskolaelhagyást?

• és amikor úgy tesz, mintha az Oktatási minimum valóban olyan sarkosan és leegyszerűsítően fogalmazna, ahogyan azt az újságírói kérdések sugallják?

Államtitkár Úr, Ön az, aki nem gondolta át, hogy mit beszél! Ön nincs tisztában azzal, hogy mit is jelent a közös minimum fogalma! Az Oktatási minimumnak ugyanis nem tárgya a fennálló rendszer kritikája. Az Oktatási minimum egy egységes szerkezetbe foglalt, a nevelés–oktatás–képzés minden szintjét és formáját átfogó koncepció, amely közös alapot teremt a kormányzati ciklusokon átívelő oktatáspolitikák számára. Amint azt számos ország példája bizonyítja, ez a konszenzusos alap a sikeres oktatási rendszerek kiépítésének garanciája!

Hadd emlékeztessük rá, hogy csak Önök, illetve a kormányzó pártok nem vettek részt a Tanítanék Mozgalom és az Oktatói Hálózat által kezdeményezett egyeztetéseken, a bírált Oktatási minimum létrehozatalában; Önök tagadták meg a részvételt a Civil Közoktatási Platform oktatáspolitikai vitasorozatán; Önök nem álltak szóba a Független Diákparlamenttel, és nem véleményezték a Szülői Hang kutatási eredményeit sem. Sem Ön, sem az Ön mögött álló tandempárt nem érti, hogy mi a különbség az egyoldalú, önkényes döntéshozatali eljárás és a demokratikus párbeszédben kidolgozott, konszenzusos megoldások között.

Államtitkár Úr, van Önnek elfogadható válasza arra, hogy legalább a parlamenti választások előtt miért nem ismerhette meg a szakma és a társadalom az Önök mögött álló pártok jövőre vonatkozó oktatásügyi elképzeléseit?

Hadd kérdezzük meg nyíltan: milyen oktatáspolitikát ígér Ön és az Önök tandempártja? Mire vállal garanciát az ország színe előtt – a parlamenti választások alkalmából?

Budapest, 2018. április 6.

Civil Közoktatási Platform ügyvivő testülete

Tanítanék Mozgalom