MÚZSÁK KARANTÉNBAN – Karantén-hordalékok

06 óra 05 perc

Kiabálnak a madarak a Cholnokyn, zeng a lakótelep. Kidob az ágy. Kisurranok a konyhába zajtalanul, vigyáznom kell, a legkisebb neszre is fölébred.

Rosszul alszik mostanában, jár neki ez a reggeli kis plusz. Ajtót csukok halkan magam mögött. Matatás a konyhában, reggeli rutin, kávé, cigaretta, közben korona-hírek. Ma kevesebb, tegnap több, hol így, hol úgy, nem hiszek a számoknak. Ez nem jó, ez a nem hívés. Megeszi a lelket ez a nem lehet hinni. Pedig… Megy föl a pumpám, inkább kikönyöklök az ablakba füstölni. A korai napfény éles kontrasztokat rajzol, nemigen járnak az utcán. Pedig.

Szavakat ízlelgetek naphosszat: közjó…, hazaszeretet…, polgár…

KÖZJÓ – Az kinek jó? Hány embernek? Mikortól számít? Van olyan közjó, ami nem mindenkinek jó? A közjó az kinek a java? (– A javatokat akarjuk! – Közöd?) A köz java, az kinek a tulajdona? Sanyi barát antikváriuma a köz javát szolgálja, de nem köztulajdon!

A közjó ellentéte a közrossz? Van olyan? Ami csak nekem jó, az már ellentéte a közjónak? Ha valami csak néhány embernek rossz, attól az még szolgálhatja a közjót? És hol a határ?

Egyáltalán feleim, hol a határ?

07 óra 10 perc

Nyílik a konyhaajtó, ott áll, még álmos. Félig ébredt, kisimult arcán mosoly.

– Jó reggelt kedvesem! Kérem a kávémat!

Régi reggeli szertartás, királylányosat játszunk. Visszasiet, ágyba bújik. Készítem a kávéját, mézzel, rizstejjel issza. Kék kínai porcelánbögre, csak abból. Csilingel a kanál. A szobában a meghúzott redőny résein ömlik be a napfény.

HAZASZERETET – Az mi? Aki a hazáját szereti, az rossz ember…nem… Na ne hülyéskedjünk! Aki a hazáját szereti, az mit szeret? Az országot, ahol él? És a külhon? A hazaszeretet biztos, hogy nem földrajzi fogalom. Akkor mit szeret az, akiben van hazaszeretet? A tájat? Ó, annyi lenyűgözően szép, szerethető táj van a földön! (Nem tudhatom, másnak e tájék… nekem… Radnóti szerette a hazát.) (Pedig.) A helyszíneket szereti, ahol felcseperedett? Ahol szeretett, félt, ahol csalt és csalódott? Ahol először, ahol sokszor, ahol nyaranta, tavasszal, lucskos teleken? Ahol otthagyták, ahol kifelejtették, ahol sokszor elbukott? Ahol gyalogolt a sárban, zötyögött rossz utakon? Nem, a helyszínek rólunk szólnak, nem a hazáról. Vagy ami rólunk szól, az már a hazánk? A haza én vagyok. Meg Te. Annyi haza van, annyi hazát szerethetünk, ahányan vagyunk. Mégis, mit szeret az, akiben erős a hazaszeretet? Talán a honfitársait. És a határon túliak? Akkor a magyarokat szereti. Minden magyart? Az összeset? És csak a magyarokat? Aki a nem magyarokat ugyanúgy szereti, mint a magyarokat, abban nincs elegendő hazaszeretet? Ha nincs elegendő, akkor ő már nem is szereti a hazáját? Aki nem szereti a hazáját, az hazaáruló! A hazaárulás a hazaszeretet ellentéte. Ki a hazaáruló? Aki lop. Aki lop a közösből, az biztosan az. A hazaárulók kiárulják a hazát. Én beárulom. Beárulom néha a hazámat (kinek?), mert sokszor haragszom rá! Pedig.

08 óra 20 perc

Átöltözött. Csinos. Amerikából most kapott sportszerkó. És baseball-sapka. Futni megy Rézi kutyával a Látó-hegyre. Vele kellene mennem. Maradok. A szavak. Megfontoltan rakosgatom a konyhaasztalra a mai ebédhez szükséges alapanyagokat. Mindennap főzünk. És megtanultunk kenyeret sütni! Karantén-bónusz. Jó lesz ez a karantén valamire. (Közjó.)

POLGÁR – Hogy is mondta újdonsült öreg barátom? Polgár az, aki képes felelősséget vállalni a szavaiért. Azaz: nem jön ki akármi a száján. Felelősséget vállalni a szavaiért csak az tud, aki beszél, aki szól, nyilvánosan. (Otthon (sem) könnyű!) Felelősen az szól a nyilvánosság előtt – azt nevezhetjük polgárnak –, aki azt mondja, amit gondol. Ehhez persze gondolat kell. A hátsó gondolat nem polgári erény.

Polgártársam mondd, akarsz-e lenni? (Most temettük el szegény Kosztolányit.) (Pedig.)

09 óra 30 perc

Megjött a Látó-hegyről. Hazafutott. Arca piros, piheg. Csillogó szemében elégedettség, ma is megfutotta a magáét. A kisszobából nevetés hallatszik. Kamaszok nevetnek, a lányom osztálytársai. Online óra, röhög az egész osztály. Tanár Úr kérem, én…, hallom, a tanár is nevet. HALLOM, ahogy a lányom iskolás. Karantén-bónusz. Jó lesz ez valamire.

Elmúlt dél, mehetünk élesztő-vadászatra, különben kifogy a készletünk. Meg vaj is kell. Válogatunk az Ő varrta maszkok közül, kinek melyik áll jobban. Hogy milyen röhejes tud lenni az ember! És képzeljétek, nálunk több mint egy hónapja folyamatosan vasárnap van. Mindennap együtt ebédelünk! Karantén-bónusz.