MEGEMLÉKEZÉS – Százhatvanhét éve született Endrődi Sándor

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Veszprém megyei tagozata és a Jeruzsálemhegyi Baráti Kör megemlékezést tart városunk neves költője, Endrődi Sándor születésének 167. évfordulóján.

A megemlékezés időpontja január 16., hétfő, 16 óra, helyszíne az Endrődi-lakótelepen álló szobor (Endrődi u. 57.).

Emlékező beszédet mond Csiszár Lászlóné, nyugalmazott alsóörsi pedagógus.

Mi a Remény című versével emlékezünk az 1850-ben született költőre.

Igaz ugyan, hogy életünk
Szakadatlan küzdelem –
De hát: ahol megvan a harc,
Majd csak béke is terem.
Bízzunk, higyjünk jobb napokban,
Egyszer majd csak felragyog;
Várjunk a felleges mára
Napsugaras holnapot.

Keserűség, nyomorúság,
Bizony sokszor már elég;
Zivatar is rázza, tépi
A szegény fa levelét;
Hétköznapi apró gondok,
Közbe egy-egy mély seb is –
No, de sebaj! valamikor
Megjön majd az ünnep is!

Ha ma nem, hát megjön holnap,
Ha holnap sem: azután;
Búval, gyásszal, gyorsan elszáll,
Egyik év a más után.
Isten gondol mindenkire,
Soh’sem állunk egyedül;
Ne hagyjunk fel a reménnyel:
A sor végre ránk kerül.

Im, a tenger roppant árja
Zúgva ömlik szerteszét, –
Száz évenkint jön egy madár
S elviszi egy csöpp vizét;
Száz évenkint egy csöpp vizet!
Oh, mily rémes lassúság!
– A remény szól: „Ez a madár
Kimeri az óceánt…”