LéviStory – A cselekvő ember története

Ősbemutatóval kezdte nagyszínházi évadát a Veszprémi Petőfi Színház. A LéviStory című musicalt Kerényi Miklós Gábor rendezésében láthatja a közönség.

Okos az, aki felismeri: ha nincs már maradása, menni kell. Bátor az, aki rájön, hogy küzdeni kell és kiáll. Találékony az, aki a nehézségek közepette is új célokat lát és tesz értük. Nagy dolgokat vihet véghez, aki hisz önmaga képességeiben.

A LéviStory remek példája annak, ha ezek a tulajdonságok egy emberben találkoznak. A valós életrajzi pilléreken nyugvó, ám fiktív történet bemutatja, hogyan válik egy szegény németországi zsidó fiú egy ruházati világmárka alapítójává. Löb Strauß/Lévi (Kerényi Miklós Máté) visszafogott jelleme ellenére megtalálja a kiutat a család szorult helyzetéből, képes boldogulni teljesen idegen környezetben, megtanul kiállni szerelméért és önmagáért. Személyiségfejlődésének íve motiváló figurává és hálás szereppé teszi alakját. Olyan ember mutatkozik meg általa, akinek a sikeréért csak szurkolni lehet. Bár gyengécskének tűnik, a vállára veszi a család fenntartásának súlyát, megvédi húga becsületét, hű a szeretett nőhöz, és mindvégig egyenes marad. Kerényi Miklós Máté átéléssel és érzelemdús énekkel viszi színpadra karakterét.

Míg Lévi, valamint édesanyja, Rebeka (Szulák Andrea/Módri Györgyi) és testvére, Maila (Haraszti Elvira) a család, mint morális érték képviselői az előadásban, addig Davidovics rabbi (Szabó P. Szilveszter) és a lánya, Hanna (Kardffy Aisha) a vallási felelősségvállalás és tartás megtestesítői. Davidovics az egyre romló ogyesszai helyzet miatt az amerikai zsidó közösséghez megy, ám lelkében folytonos a küzdelem, amiért a saját közösségét hátrahagyta. Hanna vele tart, mert ígéretet tett anyjának, hogy mindig vigyázni fog az apjára. Hanna szólója remekül ragadja meg a szerelmes lány vágyát, hogy azt tehesse végre, amit valóban szeretne. Szakadjon szét minden kötés, mi múlt és elavult – énekli. Itt kell megemlítenem, hogy az előadás képisége tartalmas, nem pusztán látványos. A szereplők nemegyszer beszéd helyett tánccal közvetítenek tartalmat, míg az említett dalban Hannát az írás soraival borított szalagok fonják körbe, és valóban megkötik.

A történet viszonylag nagy időintervallumot ölel fel. Cselekménye lassabb folyású, hagy időt a karakterek kibontakozására, mégsem válik vontatottá. Köszönhető mindez a remek zenének, melyet Kéménczy Antal vezetésével élőben szólaltat meg a zenekar, és a dinamikus színpadi látványnak. Rengeteget mozog a tánckar, a színészek, és a kellékeket is hömpölygő mozgásban tartják.

A LéviStory karakterközpontú előadás, az embereket, az emberi cselekedeteket és motivációkat állítja középpontba. Így nem elég konfliktus a zsidóság megvetett helyzete, a nincstelenség, vagy az otthon kényszerű elhagyása. A Horváth Dániel által megformált Georg testesíti meg az emberi rosszindulatot. Sértett és bosszús, mivel nem lehet az övé Maila. Mindent megtesz, hogy ott gáncsolja el a családot és főképp Lévit, ahol csak tudja. Végignézzük, hogyan ássa alá becsületét, munkáját, és hergeli fel ellene a közösséget. Figuráján keresztül az aljasság retorikáját figyelhetjük meg.

A produkció a tettvágyó hozzáállás és a kitartás üzenetét hordozza. Csak azért is haladok – mondja Lévi. Arra számítanánk, hogy a becsületes munka minden téren meghozza gyümölcsét, az ember révbe érhet. Bizonyos szinten ez így is van. Ám minden tettnek, minden ígéretnek következménye van. Következetes, mégis bátor vállalása a darabnak, hogy nincs tökéletesen boldog vég. Az ígéret, a hűség és a lojalitás olyan erős kötelezettség, melyek alól a legjobb szándék esetén sincs kibúvó.

Szalai Renáta

Fotók: Veszprémi Petőfi Színház