Szórakozás · 2022.06.27.

KÖNYV – A bezzeggyerek

A nagy sikerű Osztálytalálkozó után Rényi Ádám újabb felnőttmesékben, A bezzeggyerek című kötetben mutatja meg gyarlóságainkat, vágyainkat, furcsaságainkat és azt, hogy hogyan találunk kiutat a legabszurdabb helyzetekből is, miközben gyakran elbukunk a hétköznapok küzdelmeiben.

Milyen ember veteti le a hozzá bekopogtató halállal a cipőjét, és kínálja meg kávéval-süteménnyel? Mi lesz a sorsa a mesés afrikai örökségnek? Hová lehet utazni a Märklin-vasúttal? Mi a legjobb módja annak, hogy az állandóan eltűnő, a munkával csak hitegető mesterember végre befejezze a lakásfelújítást? Milyen titkos élete lehet egy nagyvilági dámának? Hogyan reagál az idegtépően körülményes bürokrácia egy bombabejelentésre? Mi a csuda az a kurzusművészeti kurzus, a politikai nézet szerinti társkereső? Hogyan kerülhet valaki szingligettóba, ha nem hajlandó gyereket vállalni, és ezért kitelepítik? Rényi Ádám kötetében az összes kérdésre választ kapunk. Ő ugyanis mindent kimond helyettünk, megtörve hétköznapi elhallgatásaink hazug csöndjét. Teszi ezt rengeteg humorral, aztán még egy kis humorral és persze sok-sok érzelemmel.

A modern korok embereinek legrémisztőbb képessége nem az, hogy képes a boldogságra, hanem az, hogy el tudja azt játszani. Kitalált életek színészei vagyunk. Kollektív nárcizmus, magányjárvány, fake life-jelenség, micro-cheating. Rényi Ádám legújabb novelláskötetében megmutatja a XXI. századi ember különös kaméleonéletét, amelyben ösztönösen torzul a személyiség, izolálódik, és színjátékra kényszerül. A szerző különlegessége nemcsak abban rejlik, hogy a hétköznapi ember esendőségét rajzolja meg rengeteg humorral, hanem abban is, hogy az elesett embert mondataival azonnal felemeli. Szereplői iránt érzett empátiája ismét humoros kötetet eredményezett, csak mintha most mélyebb, érzelmesebb lenne a könyv.


A bezzeggyerek a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg, és itt megrendelhető.

Fáradt embereknek írok – interjú Rényi Ádámmal

Egy sikerkötettel a háta mögött másként fogott hozzá a második novelláskötete írásához? Volt önmagával szemben támasztott elvárás? Más hangulatú könyvet szerettett volna?

– Nem volt olyan pillanat, amikor én hozzáfogtam volna a második kötethez. Az Osztálytalálkozó leadása előtt termékeny időszakom volt, és a megjelenése után is támadtak újabb és újabb novellaötleteim. Ezeket megírtam, amikor ráértem. Aztán jöttek persze szünetek, de később újabb ötletek is, és megint eljutottam arra a pontra, ahonnan már érdemesebb előre menni, mint visszafordulni. Próbálok nem foglalkozni elvárásokkal, sem a másokéval, sem a sajátjaimmal, de persze nem akartam csalódást okozni azoknak, akik szerették az Osztálytalálkozót. Nem volt bennem tudatosság a könyv hangulatával kapcsolatban, inkább a kötetbe rendezéskor igyekeztünk Laik Eszter szerkesztővel kellően változatossá tenni a sorrendet. Fontosnak tartom, hogy az egymást követő írások afféle érzelmi és intellektuális utazásként működjenek az olvasó számára, hepékkel és hupákkal, sírással, nevetéssel, meglepetéssel és olykor megnyugvással.

Hogyhogy kicsit mélyebb és melankolikusabb lett ez a kötet?

– Melankolikusnak nem érzem, de talán egy kicsit több szív van benne. Valamennyire alább adtam a csavarkényszeremből, és jobban tudtam a hangulatokra, érzelmekre figyelni, ezzel együtt továbbra is sok váratlanság várja az olvasót.

A bezzeggyerek történeteit látva önkéntelenül feltűnik az olvasónak, hogy a novellák főszereplői, kulcsfigurái többnyire nők, és a férfiak egyfajta untermann szerepet töltenek be. Szándékosan akarta a nőket fókuszba állítani?

Két kislányommal és a feleségemmel élek, nők vesznek körül, életem legtöbb fontos szereplője nő. Persze értelmetlen minden általánosítás, mégis tapasztalataim szerint mi férfiak egyszerűbb lények vagyunk, általában feketén-fehéren látjuk a világot, a nők árnyaltabbak és sokszor elszántabbak is. Női karakterekkel hitelesebbnek éreztem azoknak a történeteknek a többségét, amiket el akartam mesélni. Azért vannak férfi hőseim is, például a címadó A bezzeggyerek főhőse.

Éles, karcos mégis nagyon lekerekített történetek ezek, úgy simogatnak, hogy közben pofont is osztanak, mégsem érezzük, hogy egyfajta üzenetet akarnának lenyomni az olvasó torkán. Ez lenne a tökéletesen ható novellák receptje?

– Nem hiszem, hogy létezne a tökéletesen ható novella receptje. Más és más történetek hatnak jobban a különböző olvasókra, ki-ki mással tud azonosulni, kinek-kinek más helyzet ismerős. Azt viszont fontosnak érzem, hogy a szövegek könnyedek legyenek, ne a munka izzadsága, hanem az alkotás játékossága érződjön belőlük. Az írásnál is igaz, hogy a kevesebb néha több. Nem kell mindent aláhúzni kétszer és még be is karikázni ahhoz, hogy az olvasó rezonáljon rá.

Van egy ósdi kiadói sztereotípia, miszerint regényt a legkönnyebb eladni, aztán a novellákat, végül a verset. Az ön komplex élményt nyújtó, gyorsan olvasható novellái mintha rácáfolnának erre. Az Osztálytalálkozó című könyve kritikai sikere mellett a boltokban is keresett kötet lett. Újraéleszti a műfajt?

– Nagy öröm számomra, hogy ilyen jó fogadtatása volt az Osztálytalálkozónak. Ám a novella műfaja biztosan nem szorul újraélesztésre. Kiváló kortárs magyar novellisták vannak. Nekem Szvoren Edina az abszolút kedvencem. Jó szívvel ajánlom a novelláit, akárcsak Haász János írásait. Az én kötetem sikerét abban látom, hogy a könnyű szórakozás és irodalom határmezsgyéjén áll, ezáltal szélesebb közönséget tud megszólítani. Hálás vagyok azoknak, akik bizalmat szavaztak a magamfajta újoncnak és jó hírét vitték az Osztálytalálkozónak.

Az abszurd történetek logikátlanságában szépen kirajzolódik egyfajta belső logika. Ha más nem, az, hogy a túlrajzolt hétköznapi figurák, kicsit „túltolják” a dolgot. Hogy lehetnek ezek az eltúlzott szituációk mégis annyira ismerősek mindenkinek?

– Az abszurd mindig akkor üt, ha a környezet nagyon is valóságos, sőt hétköznapi. A túltolás pedig maga az abszurd forrása.

Esti meseként is lehet olvasni a sztorikat? Lefekvés előtt egyet-kettőt?

– Igen, már az Osztálytalálkozónál is így képzeltem, hogy fáradt embereknek írom, akik a nap végén egypár oldalt elolvasnának, mielőtt elalszanak. Egyik este álomba sírják magukat, másik este hahotázva kapcsolják le a villanyt, a harmadikon meg leesik az álluk. A novelláskötetnek az az előnye, hogy jól megférnek benne a különböző hangulatok, eltérő karakterek, ezért a befogadás élménye is lehet sokféle.

Mi az írói módszere? Ha megvan a sztori csavarja, vagyis a gomb, utána jöhet a kabát?

– Többnyire igen, de most volt arra is példa, hogy amikor nekikezdtem egy történet megírásának, még nem volt meg teljesen a vége. A szereplőim fejezték be helyettem, ők éreztették velem, hogy nem történhet másként, mint ahogy végül történt.

A vezető képen Rényi Ádám. Fotó: Magyar Hang/Végh László

Kép forrása: VEGH LASZLO





[fbcomments]