Költészet napja – Képen, könyvben, YouTube-on

A költészet napján ne kongassunk vészharangot a versekért. Él ma is a líra, de nemcsak papíron meg kötetekben, hanem hangoskönyvekben, képekkel az interneten. Ünnepeljük és ne sirassuk a sokféle közvetítőn hozzánk szóló gondolatokat, érzéseket.

Legalább négy generáció százszázalékos biztonsággal választaná ki a halomnyi könyvből a Szép verseket. Anno nem volt Magyarországon középiskola, ahol ne ismerték volna a kis fényképkockás borítójú köteteket. Néhány évtizede a Szép versek százezernél is több példányban fogyott el. A Magvető Kiadó válogatását a költészet napján elkapkodták, az ünnepi könyvhétre készült el az újabb nyomás.

Az antológia 1965‐től, 23 évig négyzet alakú, egymás mellé helyezett fényképekkel a borítóján jelent meg. A szerencsés szépeket, a fotógén költőket helyezték el a könyv gerincén, az ő ölükbe hullt az irodalom akkori legnagyobb marketingeszköze. Kiválasztásuk többnyire független volt műveik minőségétől. Jellemzően ugyanazok uralták a keskeny sávot: Mészöly Miklós, Somlyó György, később sokáig Döbrentei Kornél, Lukács Sándor.

A belső oldalakon a költők portréi nagy alakban indították a kötetet. A könyvtári példányokon a sarki maszatok és gyűrődések mutatták, sokan nem jutottak tovább a fotóknál. A panelok szűk szobáiban éveken át velük néztek szembe a diákok. Mire az érettségiig eljutottak, ismerték a kortárs lírát, pontosabban az alkotókat.

Mára avittnak minősítették a múlt rendszer marketingfogását. Pedig ha tudnák a szerkesztők, hogy az otthonosság érzete miatt családok még Mexikóba is magukkal vitték a fényképes Szép verseket.

Mostanság nagyot fordult a világ. A versek „hangosan” szólnak és a YouTube-on képekkel is. Miért fanyalgunk, ha az ifjabbak fülhallgatójuk közvetítésével tanulják meg A walesi bárdokat, vagy a YouTube-on keresnek rá költeményekre. Az idősebbek is örömmel figyelik akár Gáti József vagy Gáti Oszkár előadásában Babits Mihály vagy Ady Endre klasszikus sorait. Lássuk be, nem dől össze a világ, hogy nem könyvből olvasgatják.

A versek belengik hétköznapjainkat, csak nem magányosan, szobák zugaiban olvassuk azokat (pedig az is micsoda élmény!), hanem hallgatjuk a metrón, a vonaton vagy – urambocsá! – várakozás közben a pályaudvarokon. Például évek óta a Balatonalmádi Aranyhíd Polgári Egyesület szervezésében.

Ha ezek után sikerült kedvet csinálnunk ünnepi versezéshez, örömmel ajánlunk válogatást a legszebb versekkel, amelyek a hazáról szólnak. Akinek kedve támad, nézze Cserhalmi Györgyöt, aki olvasgatná, szedje össze a polcáról a könyveket!

Vezető képünkön: mire eljött az érettségi, ismerték a kortárs magyar költőket – legalábbis képről