Kétszázezer felnőtt, minimum érettségizett magyar távozott 2010 óta a statisztikai hivatal szerint. A szám nem pontos, ennek több mint kétszerese, csak időközben a kivándorlók fele többször visszatért, majd újból próbálkozott.

A címben idézett, viccnek szánt dühös megjegyzés, hogy az utolsó csukja be a kaput – Magyarország-szerte, de mostanság leginkább a Dunántúlon és a fővárosban hallható. 2010 óta Veszprém lakosságának hétszerese hagyta el az országot.

Nézzünk körül a kórházakban és a rendelőintézetekben, ahonnan a gyógyítók több mint egyharmada hiányzik. Viszont Liverpooltól északra több angol, skót nagyvárosban a sebészeteken, a traumatológiákon a szakmai konzultáció már magyarul zajlik.

Itthon jó nevű éttermeket nem nyitottak meg az elmúlt időszakban, mert nem találnak minőségi munkaerőt, viszont az osztrák és az olasz síterepek környékén magyarul beszél a személyzet a szállodákban, az éttermekben, az ajándékboltokban.

Külföldre mentem, majd jövök

A távozók nem kivándorlóknak nevezik magukat, a kiköltözők megnevezés még magában foglalja a reményt, hogy tán valamikor lehet visszaút. Tanácsokkal segítik egymást a neten, csoportokat hoztak létre, például a Magyarok a nagyvilágban vagy a Külföldre mentem, majd jövök podcastet. 

Vagy országonként konkrét tippeket adnak a kivándorlók a közösségi oldalakon.

Konkrét felmérések híján nem tudható, hogy Orbán Viktor 2010 óta tartó miniszterelnöksége éveiben milyen okból távozott külföldre. Már nem tántorognak, többnyire gondos tervezés után hagyják el az országot, leginkább a diplomával bíró fiatalok. Arányaiban kétszer annyi diplomás csukja be a honi kaput a jobb élet reményében, mint alacsonyabb végzettségű. A külföldön élő magyarok a más országokból érkezőkhöz képest kiemelkedően magas arányban dolgoznak, a statisztikák egyértelműen igazolják a magyar munkaerő iránti keresletet. A kivándorlók kétharmada nem a magasabb jövedelem reményében vág neki Nyugat-Európának. A megkérdezettek 40 százaléka a hazai lehetőségek kilátástalanságát, ötödük a gyerekeinek szánt jobb jövőt, gyerekbarát és sikeresebb oktatási rendszert tartotta szem előtt, amikor nekivágott Európának. A válaszadók 37 százaléka, elsősorban a legmagasabb végzettségűek jelölték meg indítékul a magyarországi politikai hangulatot.  

A világtendencia hozzánk is elért. Húsz éve nem értettük, miért nem fogadja el az élelmiszerboltokban vagy a hotelekben az állást az osztrákok jó része, miért kelet-európai vagy arab munkások dolgoznak helyettük. Azóta nálunk is vendégmunkások szedik a gyümölcsöt, cipekednek az építkezéseken, dolgoznak a szalagok mellett. Hiába szeretnénk, a világ változásait nem tudjuk megállítani.

Az első jelentős kivándorlási hullám az 1848/49-es szabadságharc leverését követően indult meg. Különböző európai országok érintése után több ezer magyar talált menedékre az Egyesült Államokban. A ’49-eseket „Kossuth-bevándorlók” néven ismerték.  A kivándorlás következő hulláma a századfordulóra tehető. Ebben az időszakban mintegy 1,7 millió magyar állampolgár érkezett az Egyesült Államokba. Az otthonukat főként gazdasági megfontolásból elhagyók többnyire vidéki területekről érkeztek. Jó részük elsajátította a farmergazdaságok működtetését. Akiknek nem volt szerencséjük, az észak-keleti bányavidéken találtak munkát. Az „ezerkezű” mesterek az ipari nagyvárosok fejlődésébe kapaszkodtak (Chicago), de az életveszélyes és lenézett vasútépítésben nem vettek részt. A harmadik nagy hullám a harmincas évek zsidó menekülői voltak, majd jöttek az „ötvenhatosok”. Az utóbbi években kevesen próbáltak a tengerentúlon szerencsét, Németországig a középfokú végzettséggel bírók, az Egyesült Királyságba inkább a diplomások mentek.