KÁRPÁT-MEDENCE – Magyar táncház Belgiumban

Mi születik abból, ha két néptáncos, egy szlovák nemzetiségű magyarországi lány és egy magyar nemzetiségű szlovákiai fiú Brüsszelben megismerkedik? Nagy eséllyel szerelem, majd pedig egy kulturális egyesület. És persze házasság, meg két kedves kislány, a gyermekeik.

– Sok ember számára ma már csak távoli, alig ismert múlt mindaz, ami a Kárpát-medencében évszázadokon át lezajlott. A mi kettőnk családi történetében sok minden benne van – mondta Kliment Nóra, aki a férjével, Kaluz Árpáddal és másik tíz alapító társsal közösen hívta életre 2002-ben a belgiumi Carpathia Egyesületet, amely azóta is őrzi és élteti a magyar folklórt, a magyar kulturális értékeket és hagyományokat a belga fővárosban.

A farsangi táncházban beszélgettünk, a Forest kerületi kultúrház magyar szótól és muzsikától volt hangos. Néhány idősebb ember is felbukkant, ők zömmel ötvenhatos emigránsok, ám a többség fiatal, akik az uniós csatlakozást követően kerültek Belgiumba. Sokan voltak és sokfélék. A büfé mellett Jávor Benedeket, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselőjét is megpillantottam, feleségével és két gyermekével jókedvűen múlatták az időt. (A Jávor Benedekkel készült interjúnk itt olvasható.)

Annyit hallani, olvasni arról, hogy a nagyvilágba széledt magyarok széthúznak, kerülik egymást, közönyösek egymás iránt. Erre ott és akkor rácáfolt a látvány és a hangulat. A ruhatárnál Kaluz Árpi és egy Kassáról elszármazott, felvidéki magyar politikus fogadta az érkezőket, a belépőjegyeket, meg a süteményre, italra váltható kuponokat is náluk lehetett megvásárolni. A büfében az egyesület tagjai által készített finomságokat önkéntesek kínálták, a konyhában gulyás és húsleves készült, Nóra fánkot sütött. Az italkínálatban Meggymárka és Traubi, meg persze hazai bor és pálinka is szerepelt. A nagyteremben a Budapestről érkezett Bekecs együttes húzta a talpalávalót: délután az özönnyi gyermeknek, este pedig a felnőttek szórakoztatására, Kiss Zsolt és Tálas Ágnes néptáncoktatók vezetésével. A dunántúli, moldvai, gyimesi, palatkai, szatmári és kalotaszegi dallamok hívásának nem lehetett ellenállni, kicsik és nagyok együtt ropták a parketten. A gyerekek körében persze a farsangi kecskevásárnak volt a legnagyobb sikere, sietve hagyták ott a kézműves játszóház asztalait, és lelkesen kapcsolódtak be a vásári hangulatú komédiába.

Jó volt kicsit megmerítkezni ebben a forgatagban, „otthon” lenni a brüsszeli magyarok között és érezni a népi kultúrának azt az erejét, ami életkortól, foglalkozástól és politikai szimpátiától függetlenül ennyi embert képes megszólítani még ma is.