HUNGARIKUM – Világgá mennek a konduktoraink

Július elején diplomaosztó ünnepségen voltam a budapesti Pető András Főiskolán. A ragyogó mosolyú, okos és különleges elhivatottságú lányok (meg mutatóba néhány fiú) között ott volt a „mi gyerekünk” is. Mosolyogva, okosan, lelkes elhivatottsággal.

Hiszen egy lesz azok közül, akik mozgássérült gyerekeket, felnőtteket tanítanak meg a minél önállóbb életre, hogy boldogulni tudjanak egy olyan világban, ahol ezer nehézséget, akadályt kell leküzdeniük. Friss diplomás konduktorként ez az első munkahete. Svédországban.

A Pető Intézet működését éveken át bizonytalanság és botrányok kísérték. Azét a nemzetközi elismertségű intézetét, amelynek alapítója, dr. Pető András orvos-gyógypedagógus egy bizonyítottan eredményes fejlesztő rendszert dolgozott ki a központi idegrendszer sérülése miatt mozgássérültté vált emberek számára. Egyedülálló gyógymódjának alapgondolata az volt, hogy az idegrendszer a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal, új kapcsolatok kiépülésének lehetőségével, és ezek a tanulási- tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók. Ezért nevezte el a módszerét „konduktívnak”, amely latin eredetű kifejezés, jelentése:  rávezetés. A konduktív nevelés, vagyis maga a Pető-módszer, a konduktor személyéhez kötődik, általa valósulhat meg.

Az intézetet és a módszert nem véletlenül emelte tagjai sorába 2006-ban a négy ismert vállalat által 2000-ben alapított Hungaricum Klub. Az erről szóló dokumentum aláírásakor a Pető Intézet vezetője hangsúlyozta, hogy hungarikum csak az lehet, aminek hagyománya van, magas minőséget képvisel és jó hírnevét a külföldiek Magyarországgal társítják. A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény szerint a „hungarikum” gyűjtőfogalom, amely olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével,
különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye. A két megfogalmazás szépen összecseng. A Pető Intézet és a konduktív nevelési módszer furcsa módon mégsem szerepel a kormányzati Hungarikum Bizottság listáján. Vajon, ha ott lenne, jobban megbecsülné az állam a konduktorokat?

Az év elején nagy port vert fel, hogy a Pető Intézet felnőttek rehabilitációjával foglalkozó konduktorainak munkaköri besorolását felülvizsgálták és megváltoztatták, ami azzal járt, hogy a jövedelmük a felére csökkent. Bár ígéret volt rá, hogy a kieső bért pótlék formájában, „munkáltatói döntésen alapuló illetményrészként” továbbra is megkapják, ebben az érintettek közül többen kételkedtek. Miután a szerződésmódosítást nem írták alá, felmondtak nekik. Hogy hol helyezkedtek el, nem tudom. Talán ők is külföldön próbálnak azóta szerencsét.

A „mi gyerekünk” végzős évfolyamából mindenesetre hat fiatal egyenesen elpályázott Svédországba. Szomorú hungarikum, sajátosan magyar kortünet. Hármat közülük ugyanabban az intézetben vártak tárt karokkal, lakással és az itthon munkába álló, pályakezdő kollégáik nettó alig százhúsz ezres bérének több mint négyszeresével. Az intézet vezetője két évtizede hagyta el Magyarországot és tudásával, eredményeivel szinte megbabonázta a svédeket. Boszorkányként emlegették, amikor a filmkészítés egyik ismert figurája megtanult a segítségével járni. Jelenleg tizennégy magyar konduktor dolgozik az irányítása alatt és még néhány honfitárs a technikai csapatban. Az asszisztensek és a gyógypedagógusok svédek, de a konduktorok kivétel nélkül magyarok! Mert ebben tényleg mi teljesítünk a legjobban!

A „mi gyerekünk” azt meséli, hogy Svédországban a sérült emberek szociális ellátását maximális törődés és bőkezűség jellemzi. De nem csak ebben, hanem a sérült állapot megközelítésben is lényeges a különbség. Nem tudsz járni? Kapsz elektromos kerekesszéket, építünk neked liftet a lakásodba, a lépcsőkre tolószék-emelőt! Nem tudsz egyedül enni? Szerkesztünk egy gépet, amelyik megetet! Nem tudod ellátni magad? Adunk melléd egy segítőt, aki mindig a rendelkezésedre áll! Valahogy így, és ebben tényleg nincs semmi túlzás. Mit ad ezzel szemben a Pető-módszer? Én, a konduktor, minderre megtanítalak! Enni, járni, mosakodni, tenni-venni a konyhában. Mi ketten, közösen megdolgozva a sikerért, kihozzuk az állapotodból a lehetséges maximumot. Mert fontos, hogy önálló, cselekvő emberként éld az életed. Ami nem megy, arra meg majd megoldást talál az állam. Mármint a svéd. Mert az is fontos, hogy ne legyél kiszolgáltatva,
megalázva, magadra hagyva, tétlenségre ítélve, nyomorba taszítva, ellátatlanul. Mint Magyarországon.