GYÁSZ – Elment a világcsavargó, meghalt Vekerdy Tamás

Ki védi most már a gyerekeket? Meg az anyákat? Meg az iskolákat? A nyilvánosság előtt, okosan érvelve, kedvesen mosolyogva, olykor teljes indulattal? Meghalt az az ember, akire bizton számíthattunk, ha úgy éreztük, nem bírunk a gyerekünkkel, rögtön szétesik a világ. Vekerdy Tamás üzent: nyugi, üljünk le mellé, öleljük át, és ismét összeáll! A világ. Meg mi magunk is, gyerekestül.

Neki köszönhetjük, hogy igyekszünk partnerként viszonyulni gyermekeinkhez. Ha kell, komolyan vesszük őket, ha úgy adódik, velük együtt nevetjük ki önmagunkat. Mindenkor arra buzdított bennünket, szülőket, hogy tekintsük a gyerekünket önálló személyiségnek, ne akarjuk általános elvek alapján terelgetni őket. Folyamatosan a szülői szeretet fontosságát hangsúlyozta és azt, miképp kötelező azt kimutatni.

Vekerdy Tamás alaptétele volt a másik tisztelete, annak napi aprópénzre váltása. Kivétel nélkül mindenkihez volt megértő, kedves szava – legyen az csecsemő vagy nyugdíj előtt álló tanár, munkából hazaérve székre rogyó anya. Szülők százezrei osztották meg a világhálón gondolatait, érezték támogatását. A mondat: „Anyuka, könyörgöm, ne vasaljon!” gyerekek sokaságának juttattak édesanyjukból néhány órával többet, az anyák örökös lelkiismeret-furdalását pedig csökkentette. Humora, nyugalma erőt adott, ha olykor úgy éreztük, valamit nagyon elrontottunk a gyerek nevelésében. Azzal támogatott, hogy kimondta: a szülő mindenki másnál jobban ismeri a gyerekét, hallgasson a saját megérzéseire, ha úgy érzi, a pedagógusokkal szemben is.

Pedig ha valaki, akkor Vekerdy Tamás sokat tett a tanárok, az iskola autonómiájának megőrzéséért. Az alternatív pedagógia elveit nem pusztán hirdette. Nélküle nem jöhettek volna létre a Waldorf-óvódák, -iskolák, -gimnáziumok. Hálás ősök emlegetik naponta ezért a lehetőségért Vekerdy Tamást, aki soha nem prédikált vizet s ivott helyette bort. Négy gyermeke közül a legidősebb fia Waldof-iskolát igazgat, biológiát és kémiát tanít.

A szülői mintakövetés azonban nem kötelező: Vekerdy Tamás nem akarta édesapját követni az ügyvédi pályán, noha kérésére elvégezte a jogi egyetemet. Ifjan világcsavargó akart lenni. Útját mostantól az égi mezőkön folytatja.

Dallos Zsuzsa

[stextbox id=”grey”]Mert, ha például hívők vagyunk, mondhatjuk azt – feltéve persze, hogy ezt is gondoljuk, mert ez fontos –, hogy hasonlóan ahhoz, ahogy este letesszük a ruhánkat, egy idő után a lélek is leteszi a testet, ami már elkopott, elhasználódott, és elszáll. Majd találkozunk vele, ő lát minket, mi is fordulhatunk hozzá. Ilyeneket is mondhatunk, ha ebben hiszünk! De, ha természettudományos alapon állunk, akkor sem az a válasz, hogy „és kész”. Az ember teste kétharmad részben víz, egyharmad részben ásványi só, ilyen módon a népballadának van igaza: a szerelmeseket eltemetik, és mert életükben nem lehettek egymáséi, a két sírból egy-egy liliomszál hajt ki, és összefonódik. Ez nem csak egy költői kép. A liliom víz és ásványi só, ami a napfény hatására átalakul mindenfélévé, klorofillá és hasonlókká. A lényeg tehát az, hogy akkor sincs „és kész”, hanem átalakul, és patak, felhő, folyó, tenger, eső, hó lesz belőle, és „kő”, „virág”, tehát itt van, itt marad körülöttünk az a valami, valaki, aki elment… Ezt is mondhatjuk a gyereknek, ez nem hazugság, ez igaz! Csak az „és kész” emészthetetlen, a metamorfózis, az átváltozás kibírható. (Vekerdy Tamás)[/stextbox]