A 96. percben lőtt góllal egyenlített a Practical VLS NB III-as labdarúgó csapata a Tatabánya ellen. A 2–2–es végeredmény bajnoki címet ért Pető Tamás vezetőedző együttesének. És reményt arra, hogy nyártól másodosztályú együttese legyen a megyeszékhelynek.
A veszprémi fiúk két bronzérem után óriásit léptek előre ezzel a kivívott első hellyel. Ám a legnehezebb még hátra van az NB II-be jutásért. Osztályozón kivívni a még nagyobb sikert.
Igazi dráma volt az aranyderbi, amelyen a 90 perc után plusz 7 perc ráadást vezényelt a játékvezető. És a hosszabbításban a csereként beállt Bartusz Dániel találatával megszületett az aranygól. Mindenki extázisba tört ki a pályán és a kispadnál. A 38., utolsó forduló utolsó előtti pillanatában sikerült a bravúr. A hontalan Practical VLS, amely az összes „hazai” meccsét Ajkán, a mindent eldöntőt pedig Pápán volt kénytelen lejátszani, célba ért. Megcsinálták, amire felkészültek, amire vágytak. A sírból visszahozva a találkozót, mérhetetlen, könnyfakasztó örömöt szereztek a veszprémi futballbarátoknak.
Ahogy korábban írtam, 35 éve az NB I-et ünnepeltük, három évtizede pedig az onnan való kiesést gyászoltuk. Legyen bármi is az osztályozó vége, egy hihetetlenül mostoha körülmények között végigbrusztolt maratoni menetelés végén aranymedál került a veszprémi srácok nyakába. Vastaps és kalaplengetés nekik, akik több évtizedes hányattatott sorsú barangolás után esélyt teremtettek arra, hogy Veszprém ismét visszakerülhessen a hazai profi futball térképére. Legyen az bármilyen színvonalú, a miénk. Szeretjük. Ezt bizonyította az a sok száz szurkoló, aki a megyeszékhelyről elutazott Pápára, hogy sikerhez segítse a Practical VLS-t.
Külön meg kell említeni Pető Tamás mestert, aki évek alatt összerakta az aranycsapatot. Hitt bennük, és nem hagyta cserben őket. Mert hiába hívták az évek alatt többször is magasabb osztályban szereplő klubok, ő hűséges maradt Veszprémhez.
Két hét múlva választ kapunk a hogyan továbbra. Addig örüljünk egy kicsit…
Donát Tamás
Fotó: Szalai Csaba/vehir.hu
