ELEFÁNTYUK – A díj az egész csapaté

Nagyon büszke a Veszprém Kukac csapata: ebben a hónapban kedves kolléganőnk, barátnőnk, S. Bonnyai Eszter cipelhette haza az Arany Elefántyuk Vándordíjat. A díjátadóról az alapítók közül ezúttal jó páran hiányoztak, de ez nem kisebbítette az összejövetel jelentőségét.

Botár Attila költő, az előző havi díjazott elmondta, hogy a rendelkezésére álló egy hónap alatt megpróbálta megszelídíteni az elefántyukot, megtudni, mit szeret enni és inni, mennyit fogyaszt százon… Ennek a gondoskodó törődésnek a folytatásához kívánt kitartást és sok örömöt Eszternek.

– Úgy érzem, ez az elismerés a Veszprém Kukac csapatának is szól, ezért hívtam meg minden „kukac kollégámat”, és aki tudott, jött is – mondta a díjazott. – Nagyon boldog vagyok, hogy rám gondolt a kuratórium, köszönöm nekik a befogadást és a barátságukat!

Molnár Sándor, a díj egyik alapítója sem tudott megjelenni az ünnepségen, de a társaság rendelkezésére bocsájtotta az Utas és holdvilág antikváriumot, mi pedig azzal idéztük meg őt, hogy Rolling Stonest hallgattunk.

Ahogy múlik az idő és találkoznak a díj alapítói, a korábbi díjazottak és néhány „külsős” minden hónap 23-án, úgy kovácsolódik össze egyre jobban a társaság. A különböző foglalkozású, érdeklődésű emberek jókat beszélgetnek a legkülönbözőbb témákról. Ezúttal például George Bernard Show aranyköpéseiről, Konok Tamás adomáiról, arról, hogy az írók, költők titkos naplóit mennyire etikus közzétenni a művészek halála után, hogy a középiskolában miért kell a diákoknak fejből megtanulniuk a Gilgames első pár versszakát, a mindenkori sajtóban uralkodó állapotokról, az újságírók műveltségéről, szakmai felkészültségéről. Jó volt pár órára belefeledkezni ebbe a társalgásba és igazi civilnek éreznünk magunkat.

Persze ezúttal sem volt hiány finom falatokból (Eszter isteni halkrémének meg palacsintáinak senki sem tudott ellenállni) és jóféle borokból. Berci kutyának kissé melege volt, mint mindenkinek a társaságban, de a hasát hűsítve a jó hideg kövön nagyon fülelt, és sok érdekes sztorit gyűjtött be. Augusztus 23-án ismét találkozunk.

 [stextbox id=”grey”]S. Bonnyai Eszter 1990. május elsején került a Veszprém megyei Napló szerkesztőségébe. Bár már a középiskolában is újságot írt és szerkesztett, a szíve az egészségügy felé húzta. Orvosnak készült, de ahogyan nevetve jegyzi meg ennyi idő távlatából, a fizikapéldák rendre kifogtak rajta a felvételiken. Egészségügyi főiskolát végzett, majd tizenhárom évig a szakmájában dolgozott. Egy újságírói kurzus elvégzése után nem véletlenül bízták rá a fővárosi laphoz igazoló kollégája szakterületét a Naplónál. Egészségüggyel, szociális témákkal, sérült emberek problémáival, nehéz vagy épp különleges sorsokkal, extrémnek is mondható életutakkal foglalkozott a legszívesebben, portréit, riportjait szívesen fogadták az olvasók. 2003-ban elhagyta a szerkesztőséget, kis időre az országot is, de kapcsolata nem szakadt meg sem a kollégákkal, sem az újságírással. 2015-ben velünk, a megyei laptól eltávolított újságírókkal közösen alapította meg a Veszprém Kukacot.[/stextbox]