DILEMMA – Nevelhetnek gyermeket a homoszexuálisok?

A törvényeket kijátszva jutnak gyermekhez Magyarországon a homoszexuális párok – írja július elsején a Pesti Srácok. Még jó, hogy a szövegből kiderül: örökbefogadásról van szó. Olvassa el a honlapjukon, akit érdekel, magát az írást itt most nem elemezném. A kommentek azonban elgondolkodtatók és félelemkeltők.

Meglepően sokan szállnak vitába a szerzővel, a többségük higgadtan, kulturáltan érvel. Velük szemben viszont árad a mocsok, a hozzászólók nem válogatnak a gyalázkodó szavakban és ötleteik is vannak, mit kellene csinálni a buzikkal. Mondhatnám, hogy megszoktuk már ezt a stílust, de nem, ezt nem lehet megszokni. Ahogyan azt sem, hogy súlyos előítéletekkel, totális fogalomzavarban pedofiloznak, liberálfasisztáznak és szabadítanák meg a melegektől az emberiséget, mint a keresztényi értékek bősz védelmezői. A verbális agressziót csupán egy hajszál választja el a fizikai erőszaktól, a leszámolástól, a lincseléstől – figyelmeztetnek azok, akiknek volt már alkalmuk közelről látni, hogyan válik gyilkossá a kolléga, a szomszéd, a volt iskolatárs. Elég egy kicsike szikra, egy rosszul értelmezett gesztus, egy begőzölt elméjű hangadó, hogy elszabaduljon a pokol. Ezért is nagy az írástudók felelőssége.

Nem tudom, a PS írása alatt kommentelők némelyike honnan veszi, hogy aki homoszexuális, az pedofil. Ezek az emberek nem ismerik a szavak jelentését? Vagy igen, de sziklaszilárd meggyőződésből mégis baromságot állítanak? Kiderül a megszólalásaikból az is, hogy aki a saját neméhez vonzódik, az nyilvánvalóan liberális, sőt liberálfasiszta és persze Soros meg Helsinki Bizottság. De mit kezdenek a családos, templomba járó, kormánypárti nagykövet szégyenletes – és botrányosan enyhe büntetéssel elintézett – esetével, akiről valóban bebizonyosodott a pedofília, miközben semmi nem utal rá, hogy homoszexuális lenne? Van fogalmuk a kommentelőknek arról, hány heteroszexuális pár vagy szülő bántalmazza szexuálisan a gyermekét, vagy csinál belőle árucikket az amúgy mintaszülőként számon tartott és még véletlenül sem homoszexuális pedofilok feketepiacán? Az egyházon belüli botrányokról most nem is beszélve. Hiba lenne tagadni, mert a homoszexuálisok körében is nyilván vannak pedofil hajlamúak, de a kettő közé egyenlőségjelet tenni nem szimplán tudatlanság, hanem az aljasság legalja.

És hogy liberálisok lennének? Ugyan már! Mindenki ismer neveket a hazai közélet jobb- és baloldalán, akikről tudni, vagy legalábbis sejteni lehet, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Csak míg a liberálisok könnyebben vállalják a másságukat, a keresztény-konzervatív érintettek inkább eltitkolják, letagadják és a lebukástól, tulajdonképpen a saját elvbarátaiktól félve takargatják – gyakran látszatházassággal – a „szégyenüket”. Igazán nem szeretnék a bőrükben lenni. Pedig nem kizárt, hogy nekik megbocsátanának a csaholók. Mert mégiscsak más ugye egy keresztény-konzervatív homoszexuális, mint egy liberálfasiszta buzi. Miközben persze nem. Emberek. Jók vagy rosszak, okosak vagy buták, szélhámosok vagy becsületesek, mogorva remeték vagy életvidám családszeretők, lusták vagy szorgalmasak, hívők vagy ateisták, önzők vagy önfeláldozók.

A véletlen úgy hozta, hogy három meleg fiú pár is van az ismeretségi körömben. Mind a hatan sikeres, alkotó életet élő, törvénytisztelő, jólelkű és kiegyensúlyozott emberek, akik a nyilvánosság előtt is vállalják a kapcsolatukat. Gyereket nem nevelnek, de a családjaikban lévő kicsiket nagy szeretettel, féltő odafigyeléssel veszik körül. Bármelyikükből gondos, jó szülő lehetne. Mind a hatan heteró anya és apa mellett, hagyományos családban nevelkedtek és váltak homoszexuális felnőtté – nem kérték és nem keresték maguknak ezt a sorsot. Ki veszi akkor a bátorságot, hogy megkérdőjelezze, két felelősen gondolkodó férfi vagy nő mellett ugyanígy felnőhetnek tőlük eltérő nemi identitású, heteroszexuális gyerekek? Jó lenne végre tudomásul venni, hogy a nemi vonzalom nem fejben dől el, hanem valahol a genetika szintjén. Egy homoszexuális ember sose válik heteróvá és fordítva sem. Akkor se, ha azonos neműek a szülei. De tegyük fel, hogy mégis hat a családban látott minta. Lesz attól bárki kevesebb? Számít bármit, hogy egy jó szakmunkás, orvos, színész vagy teherautó sofőr a fiúkat vagy a lányokat szereti? Ugye nem?

Hát ezért olyan nagy az írástudók felelőssége.