Ez a klasszikus operett időutazás az 1920-as évek Budapestjére repít vissza, ahol jól ismert figurák jelennek meg a békeidők jól ismert dallamaira. Bohém művészek, egy mindig éhes firkász, az álmokat dédelgető naiva, a józsefvárosi bérház lakói és a Bajza utcai palotában székelő előkelőség élete kavarodik össze a szemünk láttára. Az eredetileg három felvonásos operettet a veszprémi teátrum nézőbarátabb, két felvonásossá alakította.
Ez a Budapest színes, szagos, folyton mozgó forgatag. A házban nagy esemény van készülőben: a színészi karrier küszöbén álló Katót (Zámbó Brigitta) apja feleségül készül adni jóvágású zeneszerző kedveséhez, Pistához (Soós Máté Bátor). Ám, jaj, a fiút jobban vonzza az éjszakai élet, a szórakozás, a szabadság, mint egy „rendes lány”. Elzálogosítja a jegygyűrűt, így fuccs a meglepetésnek, és Kubanek úr (Keresztesi László) külön bánatára az alkalomra tálalt finom virslinek is. A csalódott Kató a művészetkedvelő patrónus báró Tarpatakyhoz (Szelle Dávid) fordul segítségért, aki épp akkor ad nagyszabású estélyt, ahol a józsefvárosi bohémok is fellépőként vannak jelen. A kabaré tálalva, készíthetjük a rekeszizmokat.
A Pannon Várszínház művészei némiképp parodisztikusra vették a figurákat. Kubanek úr kikarikírozott svábsága vagy a Tarpataky báró házában megjelenő orfeumetűd ékes példái ennek. Külön kiemelném a báró inasát, Salvatort (Egri Zsófia), aki hol karót nyelt alkalmazott, hol jelbeszéddel, hol franciául kommunikál, hol pedig kortárstáncol.
Zenés produkció révén örömteli volt, hogy a dalok élőzenekari kísérettel szólaltak meg. Mivel a zenészek a zenekari árok helyett a színpadon kaptak helyet, még inkább lélegző részévé váltak az előadásnak.
Azzal együttvéve, hogy a cselekmény gerincét a szerelmespár története adja, a mellékszereplők gyakran érdekesebb kérdéseket vetnek fel. Rica Maca (Kárpáti Barbara) a könnyelmű színésznőcskék mintapéldánya. Vágyódik Pista után, mégis gyerekkori barátjával, Ibolya Edével (Murvai Márton) képes megtalálni a közös hangot. Megidézik a gyermekség, a boldog ártatlanság korát és az omnibusz tetején kibontakozó első szerelmet. Báró Tarpataky figuráján keresztül bepillantást nyerhetünk a gazdag, mégis magányos ember gondolataiba, aki nem talál igazi értelmet az életében.
Amellett, hogy a Csókos asszony alapvetően az életigenlést és a vidámságot hirdeti, minden szereplő olyasmire vágyik, ami abban a formában nem lehet az övé. Éppen ezért hatott számomra visszásan a szerelmesek könnyed kibékülése. De ami a happy end után következik, az már nem ez a történet.
A Csókos asszony messzire repít a gondoktól, olyan álmot életre keltve, mely – a színpad varázsának hála – rövid ideig igaz lehet.
Szalai Renáta
Fotók: Gáspár Gábor/Pannon Várszínház
Nem túl vidám, de azért izgalmas éven vagyunk túl, minden (ál)szerénységet nélkülözve, kiváló cikkek sokaságán…
A 12 éves, alsóörsi Érdi Ferenc Vince nyerte a pezsgődugó-kilövő versenyt. Kölyökpezsgővel. Sarkunkban az új…
Ádáz ellenségek voltunk, hónapokig háborúztunk. Nagyra becsültem a találékonyságát, az intelligenciáját, a túlélési technológiái elkápráztattak.…
Amíg a december vége a kormányközeli médiában arról szólt, hogy az előnyös adóváltozásoknak köszönhetően mennyivel…
Mi lesz a Veszprémbe tervezett gyermekkórház épületének sorsa? – tette fel az írásbeli kérdést dr.…
Információs rendszer vagy adat megsértése bűntett elkövetésének gyanúja miatt indított nyomozást a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság…