BRÜSSZELBŐL JELENTEM – Apró semmiségek, avagy az abbé öröksége

Idén éppen nyolcvan éve, hogy megszületett a Les Petits Riens, vagyis az apró semmiségek szociális célú hasznosításának ötlete, ami mára csaknem harminc üzlettel jelentős gazdasági és szolidáris tényezővé nőtte ki magát. Egy fiatal brüsszeli abbé, Edouard Froidure az 1930-as évek elején használt ruhákat és bútorokat kezdett gyűjteni, hogy azokat adományként nehéz sorsú családokhoz juttassa.

Az abbé 1937-ben szolidáris lakhatási programot hirdetett, ami sok rászorulónak adott esélyt a talpon maradásra. A menedék és védettség biztonságában ezek az emberek elkezdték megszervezni a saját foglalkoztatásukat. Részt vettek a használt holmik begyűjtésében, szétválogatásában, szükség szerinti feljavításában és… értékesítésében.

A háborús évek megtörték a kezdeti fellendülést, Froidure-t elfogták, és deportálták az ellenállásban való részvétele miatt, majd 1954-ben, egy nagy brüsszeli gyűjtést követően vett új lendületet a mozgalom, rá egy évre pedig létrehozták a telephelyüket a rue Americain-en, ahol ma is működik a Les Petits Riens legrégebbi, háromemeletes üzlete. Froidure egészen az 1971-ben bekövetkezett, tragikus haláláig (egy autó ütötte el) fáradhatatlan harcot folytatott a szegénység ellen, szellemiségét pedig ma is életben tartják az ügy iránt elkötelezett utódok. Hitvallásuk változatlan: segíteni a nehéz helyzetben lévőket, hogy megtalálják helyüket a társadalomban, mégpedig úgy, hogy az egyes emberekkel és az egyes problémákkal komplex módon foglalkoznak. Lakhatást adni nem elég – vallják –, munka, vagy bármilyen hasznos tevékenység nélkül nem lehet a kívánt célt elérni. A Les Petits Riens működési elve attól csodálatos, hogy minderre lehetőséget teremt.

Bármit, ami egy háztartásban fölöslegessé vált, adományként fel lehet ajánlani, el lehet juttatni a szervezetnek. Ennek több módja van. Be lehet vinni személyesen a gyűjtőudvarokba, a ruhaféléket bedobni a konténereikbe, de ha ez nem megoldható, pláne a nagyobb darabok esetén, ők mennek az adományozóhoz. Az értékesítési folyamat az átválogatással kezdődik, mert hiszen nem minden leadott holmi eladható. Rendbe hozzák, megjavítják, így az üzletekbe csak olyan dolgok kerülnek, amik még használhatók, viselhetők. A boltokban szinte bármi kapható: ruha, cipő, táska és bőrönd, bútor, könyv, gyerekjáték, kerékpár, sportfelszerelés, lámpa, csillár, konyhai kis- és nagy gépek, edények, szórakoztató elektronika, dísztárgyak, lakásdekoráció… Az árak pedig? Pár fillértől néhány euróig, de egy használt hűtőszekrény se kerül többe 150 eurónál, amit ráadásul egy év garanciával adnak el. A begyűjtéstől az értékesítésig olyan emberek találnak munkalehetőséget a szervezetben, akik amúgy nem igazán kelendőek a munkaerő piacon: rokkantak, egykori hajléktalanok, korábban munkanélküli segélyből élők. A tevékenységből és a pénzbeni támogatásokból keletkező nyereséget szociális célokra fordítják: fenntartanak két befogadó otthont, meleg ételt osztanak, jótékonysági akciókat szerveznek és továbbkövetik, segítik azokat is, akik már elhagyták az átmeneti szállásaikat.

A Les Petits Riens boltjait amúgy nem csak a rászorulók látogatják, hogy kedvező áron felöltözködjenek, berendezkedjenek. Sok közöttük az önálló életet kezdő fiatal, az albérletben fészket rakó egyetemista, míg mások afféle kincsesbányának tekintik, ahol ritka kiadványokra, vagány retro cuccokra, hasznos konyhai apróságokra, egy kényelmes fotelre, díszes madárkalitkára, csipke napernyőre, vagy akármi másra rá lehet bukkanni, tényleg fillérekért. Fillérekért, amelyek jó ügyet szolgálnak, híven Edouard Froidure abbé szellemiségéhez.