Bodor Ádám: A szabadság a gondolkodásban van

Az igazi elnyomás az, amikor az ember elkezd úgy gondolkodni, ahogy a hatalom elvárja, amikor megsemmisül az egyénisége, és beágyazódik egy gondolkodási rendszerbe. Ez az igazi diktatúra. A szabadság az nem tárgyi eszköz. A szabadság a gondolkodásban van – mondta Bodor Ádám a Szeparéban.

A Holtszezon irodalmi fesztiválon Józsa Márta szerkesztő beszélgetett az Erdélyből származó íróval, aki pár nappal ezelőtt töltötte be 87. életévét. A kérdező szándéka az volt, hogy a közönség megismerje a Bodor Ádám-univerzumot. A másfél órányi együtt töltött idő alatt a jelenlévők bepillantást nyerhettek ugyan ebbe az univerzumba, de igazán akkor mélyülhetnek el benne, ha előveszik az író műveit.

Nehéz eset vagyok

Indításként Józsa Márta a kötődésről kérdezte az írót és arról, hogy a migráció adott-e plusz- vagy más szemléletet az alkotáshoz.

– 41 éve, túl későn költöztünk Budapestre, de számomra Erdély, Kolozsvár, az erdélyi táj a kötődés – mondta Bodor Ádám. – Az ember sokszor önmagával sincs tisztában, ezért rendkívül kényes kérdés számomra a kötődés is. Ha Budapesten születek és itt élek, nem biztos, hogy író leszek. Fiatal koromban engem elítéltek politikai okokból. Ha ez akkor nem történik meg velem és nem alakít drasztikusan az Erdély- és életszemléletemen, illetve a nemzeti mivoltom szemléletén, akkor nem kerülök erre az útra. Ha az ember nem lángelme és nem grafomániás, akkor nem biztos, hogy megérzi azt a késztetést, ami engem ezen az úton elindított. Így a pályám legvégén minden héten megfordul a fejemben, hogy mi lett volna belőlem, ha nem kerülök börtönbe. Nem tudom, ki mondta, de azt hiszem, én: aki végképp nem ért semmihez és semmihez sincs kedve, az elmegy írónak. Én tényleg ilyen voltam. Nehéz eset voltam és vagyok a mai napig. Az élet keserű fele, a másik oldala, ahová senki sem vágyik, az taszított errefelé, amit aztán szenvedéllyel csináltam.

Mit tesz a rendszer az emberekkel?

– Csak most jöttem rá, mit tesz a kommunista rendszer az emberekkel. Az igazi elnyomás az, amikor az ember elkezd úgy gondolkodni, ahogy a hatalom elvárja, amikor megsemmisül az egyénisége, és beágyazódik egy gondolkodási rendszerbe. Ez az igazi diktatúra. A szabadság az nem tárgyi eszköz. A szabadság a gondolkodásban van.

A börtönt kalandnak éltem meg

– A kommunizmus tudást adott az életemhez, mert közelről láttam szenvedni az embereket. Én nem szenvedtem a börtönben: kalandnak éltem meg, erősnek éreztem magam. 17-18 éves voltam, amikor kiszabadultam. Idős korban a börtön tönkreteszi az embert. A harminc fölöttiek mind összeroppantak körülöttem. A fiataloknak, a társaimnak, akikkel együtt kerültem börtönbe, nagyon erős tartásuk volt. Tudtuk egymást támogatni. Tudtuk, hogy ezt túl kell élni. Kerestük az élet humoros oldalát ott, ahol a humor nem létezett.

Elejétől fogva erről írtam

Józsa Márta az ukrajnai háborúról is kérdezte Bodor Ádámot.

– Történelmileg egyáltalán nem rendített meg ez a háború – válaszolta az író. – Én elejétől fogva erről írtam. Ez Kelet-Európa. Van, ami itt sosem ér véget. Egy manipulálható, ingatag társadalomban élünk. Nem a véletlen műve volt, hogy az első világháború után hol húzták meg a határokat. Oroszországnak mindig is kellett egy biztonsági övezet. Ez így megy háromszáz vagy négyszáz éve.

Az utolsó kérdés így hangzott: Írás közben gondol-e az olvasóra?

– Kizárólag magamra gondolok, és azt írom meg, amit én olvasnék szívesen – hangzott a válasz. – Ha nem így tennék, akkor meg akarnék felelni valamiféle elvárásnak. A legjobb, ha egy alkotó nem törődik azzal, hogy mi lesz a sorsa a művének, mert az úgyis kiszámíthatatlan.

Fotó: Hujder Balázs