BOCHKOR – Ki akar itt biciklisekre vadászni?

Azt mondja az egyik idióta az egyik szájkaratés tévéműsorban, hogy kilövési engedélyt kellene adni a biciklisekre meg a futókra. Mutatja is, hogy puff, puff. A közönség meg tapsol és röhög. Nagyon vicces. Nem hiszek a fülemnek.

Bochkor-show az ATV-n. Tombol az IQ-bajnokok fantáziája, a műsorvezető kengururácsot javasol az autókra az említett két kategória ellen, akiket a poén kedvéért hol őshonos állatfajtának neveznek, hol meg tájidegennek, közben csapkodják a térdüket, úgy fetrengenek a röhögéstől. Abban is teljes az egyetértés közöttük, hogy vidéken minden biciklis részeg, Budapestet meg biztosan nem biciklis forgalomra tervezték. Gondolom, ööööö autósra? Jaj már!

A világ biciklizik, gyalogol és fut, mert egészséges és környezetkímélő, energiatakarékos közlekedési forma. Az ember önmaga motorja. Közben edzi a szívét, a vérkeringését és az izmait, no meg erősíti a tüdőt. Nem kell mindig autóban ülni, legfeljebb annak, aki siet, vagy mindenáron ki akarja toldani a nyiszlett férfiasságát ormótlan terepjáróval! Biciklivel ott parkolsz, ahol akarsz, dugóban se vesztegelsz. Rendszeresen látok egy biciklit a kórház kerítésére lakatolva, Pesten a Baross utcai klinika kerítésén „parkol” egy kerékpár. Egyáltalán nem zavaró a látvány. Az unokámmal mindig megnézzük, amikor ott megyünk el. Olyan, mint egy installáció.

Villámgyorsan meg fogja változtatni az új divat a városok forgalmát, a városképet! Ahogy Koppenhágában vagy Amszterdamban már régen megváltoztatta. A fiatalok abszolút vevők rá. Biciklizni jó. Egyfajta szabadságérzés. Tagadhatatlanul praktikus. Azt nem mondom, hogy olcsó. Persze sokkal olcsóbb egy bicikli, mint egy autó minden szempontból, de azért láttam már olyan dizájnos versenybiciklit, aminek az egyik kerekéből simán futná egy tízéves autóra.

Évről évre új fejlesztéseket dobnak piacra a gyártók, amivel felkeltik a fiatalok érdeklődését. Összekötik a digitális ketyerékkel, felszerelik elektromotorral. Nem is olyan régen még a nagyik kategóriája volt az elektromos kerékpár, besegít, ahol a rossz térd, a gyenge izom képtelen megbirkózni például a meredek emelkedővel. Mert a biciklizéshez azért kell kondíció! Pláne hegyvidéken. Síkságon könnyű, csak tekered a pedált és gurulsz, de a meredek emelkedők megizzasztják az embert. Az e-bike sokat segít. Bekapcsol az elektromos meghajtás, ahol lankad az emberi erő.

Most olvasom a német magazinban, a Spiegelben, hogy náluk már a fiatalok is e-bike-kal gurulnak. Tavaly 605 000 e-bike-ot adtak el egész Németországban, 13 százalékkal többet, mint 2015-ben. A gyártók számításai szerint három éven belül minden második felnőttnek lesz elektromos kerékpárja Németországban! A legújabb modelleken már olyan kicsi az aksi, hogy igazából meg sem lehet különböztetni a közönséges kerékpártól. Most már simán mondhatjuk mindenkire, aki megelőz bennünket, hogy e-bike-kal könnyű! Naná!

A baj csak az, hogy egyelőre túl drága az e-bike, akár 2000–3000 euróba is kerülhet. Vannak persze jóval olcsóbb modellek is. Megoldatlan probléma az őrzése, túl sokba kerül ahhoz, hogy csak úgy letegyük a bolt előtt vagy az egyetem bejáratánál.

A nyáron én is e-bike-ot hajthattam, kölcsönkaptam, most készülök visszaadni. Nehezen válok meg tőle, mert hihetetlenül megkönnyítette a közlekedésemet Lovas és Csopak, illetve Lovas és Alsóörs között. A kapaszkodókon, ahol korábban le kellett szállnom és tolni a klasszikus kerékpárt, az e-bike-kal csak úgy suhanok. Szinte Pókembernek érzem magam, „szupernagyinak”, hiszen ahol elfogy az erőm, azonnal bekapcsol a bicikli motorja. 30 km/h sebességgel száguldok. Őrület! Csapkodják csak a térdüket Bochkorék a röhögéstől, a világ fejlődése ettől nem áll meg. Elsuhannak mellettük az Evangéliumi Rózsakeresztes Biciklisták Svetislav Basara regényével a hátizsákjukban, önfeledten!