Beiktatás ünnepélyesen, biodíszletek közepett: katonákkal, lovakkal, lobogókkal, zeneszóval beiktatták Magyarország hetedik köztársasági elnökét. A budai várban, a Sándor-palota előtti téren a ceremónia az „istenadta” nélkül történt. Sem az élő tv-közvetítésekben, sem a fotókon nem láthatók a polgárok.

Különös egybeesés: Sulyok Tamás ünnepivé celebrált beiktatása napra pontosan akkor történt, mint amikor két évvel ezelőtt elődjét, Novák Katalint megválasztották az ország államfőjévé.

Akkor, március 10-én a Sándor-palota előtt a meghívottak gyülekezetét fekete sátortető védte, a színpadra lépőkkel a szél kacérkodott. 2010-ben egyszer már megijedtek a szervezők, akkor az előre jelzett vihar elől a palota belső udvarára költöztették az ünnepséget, de az időjárás Sulyok Tamást most nem fenyegette. A meghívottak közül sokan otthon maradtak, a nézőtérré varázsolt székekről hiányoztak a diplomáciai testületek tagjai, az utolsó sorokban nem ült senki. Hiányzott az emelkedettség: Kovács Zoltán kommunikációért felelős államtitkár farmerja fölé fölkapott rövid barna kabátja azt jelezte, épp csak beugrott egy kézfogásra.

Az ellensúlyozást díszegyenruhás katonák hadára bízták, meg történelminek mondott zászlók fölvonultatására. Hozták-vitték a könnyű, vadonatúj lobogókat, amiknek épp hitelük, történelmi patinájuk hiányzott. Meg az egész térről a jókedély, a fesztelen együttlét látványa. A miniszterelnökkel az élen a kormánytagok olyan komoly, rezzenéstelen arccal hallgatták akár az ügyvédek kórusának vidám balatoni dalos csokrát, akár Sulyok Tamás ünnepi szónoklatát, mintha a fogukat húznák. Nem tűntek mosolygósabbnak a közöttük helyet foglaló hölgyek sem. A félelem légkörét lehetett érzékelni. Nehezen érthető, mi végre a díszünnepség, ha nincsenek polgárok a helyszínen. Akkor kiért, miért történt mindez?

Két éve Novák Katalin a Kossuth téren szelfizett a néppel, nyitott napot hirdettek a Sándor-palotába. A beiktatás napján az épület előtt órákig hosszú sorok kígyóztak.

Mádl Ferenc beiktatásán még 21 ágyúlövés dördült. Mindegyiken jelen voltak a nemzet tagjai, még ha kordonok mögött is.

A beiktatás során egyszer látszottak érzelmek a megjelentek arcán. Amikor Fabinyi Tamás evangélikus püspök emberi hangon, a mai Magyarország lakóinak védelmében az egyenlő bánásmódról szólt a nemek között, a társadalmi-gazdasági rétegek, az egyházi felekezetek között. Még Áder János is szokatlanul magasra húzta szemöldökét, nem tudván mire vélni az áldás címen elmondott óhajt.

A téren az látszott, a mostani felvételek mintha azt üzennék, a hatalom birtokosai félnek saját polgártársaiktól. Mintha attól tartanának, a polgárok nem örülnek velük.

Egy országnak lehetnek gazdasági, politikai, társadalmi nehézségei, krízisei, ám ha vezetői félnek, az a rendszer összeomlását jelentheti.

Vezető képünk forrása: Papajcsik Péter/Index