Kultúra

A tánc világnapja – A zene majd csak megjön…

Theodorakisz zenéje elragad, Zorba tánca katartikus élményt nyújt. Ha tehetném, mindenkinek levetíteném Anthony Quinn-nel a címszerepben a klasszikussá lett amerikai filmet. Jó alkalom lenne erre a tánc világnapja. Annyira ránk férne ebben a zűrzavaros világban az igazi, önfeledt tánc!

Mostanság inkább csak nézzük: rúdfitness, légtorna, versenytánc, divattánc, breaktánc, fashion dance, akrobatikus rock and roll, salsa, hip-hop, cigánytánc, swing, magyar néptánc, tangó, kortárs balett, cheerleading. Ezerféle van műsoron, pedig valójában arra az egyre lenne igazán szükségünk. Amelyik kiszabadít önmagunk és a világ béklyóiból, magával ragadja minden érzékünket. Átélése helyett megünnepeljük, megemlékezünk róla.

Az ünnepet 1982-ben az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézetének egy részlege, a Nemzetközi Táncbizottság hozta létre. Időpontjául Jean-Georges Noverre francia táncos és balettművész születésnapját jelölték. A balett Shakespeare-jeként ismertté vált táncos-koreográfus alkotta meg elsőként a mai értelemben vett színpadi táncjátékot. Ő helyezte vissza a tánc oltárára a mimikát és a taglejtést, e minden reflexek ősét. Ezzel elindította azt a fejlődést, ami a modern táncművészet kialakulásához vezetett.

A tánc világnapja nagyszerű alkalom a mozgásforma és művészeti ág népszerűsítésére. A táncművészek arra ösztönzik a társadalmat, hogy minél nagyobb teret adjanak a táncnak az oktatási rendszerben az alapfokú tanítástól egészen az egyetemig. Népszerűsítsék az egyszerű táncot, hogy anyanyelvi szinten „járhassuk el” nemzetünk néptáncait. Hogy a műveltség szerves részévé váljék a társastánc. Anno nem érettségizhettek azok a lányok és fiúk, akik nem voltak képesek keringőzni, tangózni vagy épp csacsacsát járni. Tőlünk nyugatabbra ma is belépési követelmény az úgynevezett jobb körökbe. És hogy itthon is mekkora a belső igény az érzelmek mozgással való kifejezésére, azt sok koncerten tapasztalhatjuk, amikor a közönség – nem bírva ülve maradni – táncra perdül.

A filmbéli Zorba, minden tragédiája ellenére, sodró táncával az élet szépségét hirdeti. Mi is drámai helyzetben élünk. A táncra, a halál felett győzelmet ígérő táncra soha nem volt ekkora szükségünk, mint ma. A zene pedig majd csak megjön valahonnan…

Jelenet a Zorba, a görög című filmből. Fotó: Athens Insider

Dallos Zsuzsa

Recent Posts

ÉVIDÉZŐ – Ezen kukacoskodtunk tavaly

Nem túl vidám, de azért izgalmas éven vagyunk túl, minden (ál)szerénységet nélkülözve, kiváló cikkek sokaságán…

7 év ago

BÚÉK – A Balatonnál már délben koccintottak

A 12 éves, alsóörsi Érdi Ferenc Vince nyerte a pezsgődugó-kilövő versenyt. Kölyökpezsgővel. Sarkunkban az új…

7 év ago

CINIKE 2.0  – Az éhező viadala

Ádáz ellenségek voltunk, hónapokig háborúztunk. Nagyra becsültem a találékonyságát, az intelligenciáját, a túlélési technológiái elkápráztattak.…

7 év ago

NAV – Dohányár és online kassza

Amíg a december vége a kormányközeli médiában arról szólt, hogy az előnyös adóváltozásoknak köszönhetően mennyivel…

7 év ago

MESEKÓRHÁZ? – Az állam nem adja!

Mi lesz a Veszprémbe tervezett gyermekkórház épületének sorsa? – tette fel az írásbeli kérdést dr.…

7 év ago

PLT-BOTRÁNY – Nyomoznak az Orbán-interjú ügyében

Információs rendszer vagy adat megsértése bűntett elkövetésének gyanúja miatt indított nyomozást a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság…

7 év ago