A FŰTŐ NAPLÓJA – Történetek Jézusról

Megnyugodtam, kedvenc magazinom, a hvg színes és fényes, ezért alkalmatlan a fűtésre. Egyébként is sajnálom eltüzelni, akármelyik régi számába belelapozok, mindegyikben találok több érdekességet is, olyasmit, amire eredetileg, húsz-huszonöt évvel ezelőtt fel sem figyeltem.

Például az 1996-os karácsonyi kiadásban Gerlóczy Ferenc a Jézus-irodalomból tallóz, azt fejtegeti, vannak-e összefüggések a valaha élt történeti Jézus és Isten fia között, és arra a következtetésre jut, hogy ez valójában nem fontos, teljesen mindegy, hiszen a Jézus Krisztusba vetett hitnek nincs szüksége történelmi fogódzókra.

A kereszténység lényegét Jézus tanításában kell keresni, nem pedig abban, hogy ki is volt ő valójában, Isten, ember vagy mindkettő, hogy szűz szülte-e, vagy ki volt az apja. Mindez távolról sem olyan fontos, mint az, hogy békét, szeretetet hirdetett és vagyonközösséget akart. Még Karl Marx, az ateista is azt mondta, ha az emberek tömegei évezredek óta hisznek valakiben olyannyira, hogy óriási katedrálisokat építenek a tiszteletére, akkor az nagyon is valóságos valaki.

Bibliatudósok és teológusok máig vitatkoznak még Jézus születési évéről és helyéről is. Betlehemben született vagy Názáretben? Máté és Lukács evangélisták szerint Betlehemben, vannak viszont akik úgy vélik, hogy a galilei Názáretben jött a világra, ahol József és Mária korábban éltek és ahol Jézus később hirdetni kezdte tanait. „Szinte semmit nem tudhatunk meg Jézus életéről és személyiségéről” – írta Rudolf Bultmann, ismert teológus, aki szerint az evangéliumok mítoszok, és ha valaki le akarja fordítani üzenetüket mai nyelvre, akkor „demitologizálnia” kell azokat. Amerikában szemináriumot szerveztek 150 tudós részvételével, amelyen az evangéliumok szövegében pirossal húzták alá, amiről úgy gondolják, Jézus biztosan mondta, rózsaszínnel, amit mondhatott, szürkével, ha valószínűleg nem mondta és feketével, ha Jézus soha nem mondott volna ilyet. Az eredmény Az öt evangélium, avagy mit mondott Jézus valójában című könyvben olvasható. Azóta terjednek a piros betűs bibliák a világban. De hát ez se tudományos megalapozottságú, csak több tudós szubjektív véleménye, és talán mondani sem kell, hogy nem tartozik a keresztény teológia fő áramlatába.

Bár tudományos leletek nem bizonyítják és igazából az evangélisták se írták le, hogy nézett ki Jézus, az emberiség lelki szemeivel látni véli ezt az eszményi, szép arcot, a belső erőt sugárzó személyiséget. A názáreti arcát közel két évezred óta a művészek, írók, hívők és hitetlenek újra és újra megalkotják, és nagyjából mindig ugyanúgy, az irgalom, a részvét, az együttérzés vonásaival felruházva. Jézus nekem mindig is egy szelíd virággyerekhez hasonlított, „hippi”. Az ács fia, aki maga is hitt a világvégében, a Messiás eljövetelében és 30 évesen prédikálni is kezdett erről, Isten országáról, amíg keresztre nem feszítették.

Ez az arc jelenik meg minden szorongatott helyzetben lévő ember szeme előtt, amikor úgy érzi, már csak egy kapaszkodója maradt. Ezt az arcot alkotta meg az emberi képzelet. Ezért hiteles. Hiteles, akárcsak a gyermek Jézus képe, akiben nagy örömmel gyönyörködünk ilyenkor karácsony táján és egyébként is. Jézus arca azért olyan ismerős, mert természetes, mert emberi. Vele kapcsolatban nem az a kérdés, hogyan lesz az emberből Isten, hanem, hogyan lesz az Istenből ember? Na, ez az. Tanításának ez egyik sarokpontja szerintem.