A FŰTŐ NAPLÓJA – Háborús észjárás

Régi újságcikkeket olvasok mostanában. Nagyon érdekesek. Már annak idején is csak az izgalmasabbakat tettem el, hogy majd egyszer újraolvasom a gondolatébresztő cikkeket, esszéket, interjúkat. Meg kordokumentumnak is képzeltem ezeket, hogy majd hátha érdekel valakit, mit írtak azokról az időkről, amikor mi éltünk.

Még költözésünkkor se dobtam ki a sok láda újságot, Ottóval átfuvaroztattam Veszprémből Lovasra, majd beleszédült a sok körbe, morgott miatta, de becsülettel átmentette a szó szerint súlyos dokumentumtárat. Én meg most úgy döntöttem, feltüzelem, többek között azért, mert időközben rájöttem, a kutyát se fogja érdekelni. Mivel nem égnek egyformán jól az újságok, pontosabban Ottó szerint a színes magazinok nagyon bekormozzák a kéményt, ezért azokat újrahasznosítom, külön válogatom és csak az igazi újságokkal fűtöm a kandallót. Mielőtt azonban elégetném a lapokat, mindegyikbe belenézek. Nagyon érdekes dolgokat találok. Mindjárt elsőre kezembe akadt például a Népszabadság 2000. június 24-i száma Hétvége mellékletében Tölgyessy Péter elemzése az Orbán-kormány első két évéről. Nem tévedés, kétezerben írta Tölgyessy!

„A Fidesz elsősorban nem nagyszabású társadalom átalakító programok végrehajtásán fáradozik, célkitűzései inkább uralmi természetűek. Háborús viselkedésmódja szögesen ellentétes a mai nyugati kétpólusú politikai váltógazdaságok gyűjtőpárjainak középre tartásával. Stratégái a centrumot láthatóan nem elfoglalni, hanem kettéhasítani, és ezzel felszámolni szeretnék, két egymással kibékíthetetlen küzdelemben álló táborra szakítva a közvéleményt. A közügyek iránt érdeklődő állampolgárokat a Fidesz megpróbálja harci szenvedélyekkel telíteni, a többieket meg üzenetei áruló fogyasztójává tenni.” „ A Fidesz olyan hatalmi szerkezet meghonosításával kísérletezik, amely lényeges pontokon eltér az 1989-90-ben alkotmányba foglalt parlamentáris berendezkedéstől. Kormányzati gyakorlata mind gyakrabban a kelet-európai elnöki rendszerekre emlékeztet. A miniszterelnök lehetőleg közvetlenül érintkezik népével. Módszeresen korlátozza az országgyűlési kontrollt. (…) De befolyása alá iparkodik vonni minden más hatalmi ágat, független nemzeti intézményt is. Mindennapos (…) a közigazgatási apparátusok, nem kormányfüggő szervezetek megfélemlítése. A hosszú távú következményekre tekintet nélkül, a Fidesz gyakran joghézagok felhasználásával vagy törvények értelmének szabályos kifordításával viszi keresztül akaratát. Lassan annyi ilyenre lesz precedens, mintha egyáltalán nem számolna azzal, hogy valaha is ellenzékbe kerülhetne.”

Ehhez a 18 évvel ezelőtti látlelethez azt hiszem, nincs is mit hozzáfűzni. Legfeljebb, hogy tökéletesen kiteljesedett és kitermelte a fanatikus embereket, a fanatikus vezetőket és a fanatikus szavazóbázisát, akiknek saját maguktól nem lett volna bátorságuk semmihez, de ez a politika lovat adott alájuk és most tarolnak.