A dezinformáció szándékosságot feltételez

Krekó Péter Tömegparanoia 2.0 című könyvéről

A kormányzati kampánygépezet háborús politikai logikára van beállítva, ami a későbbiekben sem valószínű, hogy változni fog – mondta el az Átlátszónak Krekó Péter, aki politikai elemzőként több mint tíz éve foglalkozik a dezinformáció kérdéskörével.

Nemrég megjelent Tömegparanoia 2.0 című könyve kapcsán az Átlátszó újságírója, Szopkó Zita arról beszélgetett vele, hogy miért különlegesek a hazai összeesküvés-elméletek és milyen hosszú távú hatásai lehetnek a hivatalos, állami szintre emelt álhíreknek.

– A legfontosabb a dezinformáció (disinformation, azaz félretájékoztatás) és a téves információ (misinformation) közötti különbségtétel – fejti ki az interjúban Krekó Péter, a Political Capital igazgatója. – Az előbbi szándékosságot feltételez, az utóbbi nem. Az álhír a szándékosan megvezető, intézményesen terjesztett nem létező információ, ami a dezinformáció, vagyis megtévesztő információ egy alkategóriája. A propaganda azért más egy kicsit, mert inkább a stílusról és a kifejezésmódról szól, és szinte irreleváns szempont, hogy valami igaz-e vagy sem. A lényeg, hogy hasson.

A szerző hangsúlyozza:

– A hazai rendszer egyre erősebben polarizált, aki hatalmon van, annak nyilván több lehetősége és erőforrása van arra, hogy a valóságot torzítsa. Ez a polarizáltság mindkét oldalon törvényszerűen kitermeli a hiperbolikus narratívákat, erős túlzásokat és az érzelmi alapú politizálást, amelyek melegágyai a félretájékoztatásnak. Azt is látni kell, hogy egyáltalán nem csak a kormányoldalon van. Ez azért is fontos, mert azzal senki nem szeret szembenézni, hogy a saját politikai oldala is mondhat megvezető információkat, de aki nem akarja, hogy becsapják, annak muszáj a saját elfogultságait, politikai ízlésvilágát folyamatosan tesztelnie, és keresni az alternatívákat. Olyan nincs, hogy mindig csak a másik oldalon van az álhír.

A teljes interjú az atlatszo.hu-n olvasható. A telex.hu a könyvről írt. Krekó Péter megrágalmazásáról itt írtunk.

Tömegparanoia 2.0

Miért dőlünk be az álhíreknek és összeesküvés-elméleteknek? Miért hisszük azt, hogy mindig csak mások dőlnek be az álhíreknek és mi sohasem? Milyen társadalmi reflexek és folyamatok hívják életre és tartják mozgásban az összeesküvés-elméleteket? Hogyan próbálják a dezinformációs piac legbefolyásosabb szereplői – köztük politikusok, nagyhatalmak, kattintásvadász oldalak, vagy akár hírességek és nagyvállalatok – kiaknázni félelmeinket, gyűlöletünket, reményeinket, elfogultságainkat? Hogyan tesz fogékonnyá bennünket a törzsi gondolkodás a dezinformációra mint törzsi mítoszra? Hogyan alakítja át a valósághoz való viszonyunkat az úgynevezett „igazságon túli” kommunikációs gyakorlat? Hogyan lehet(ne) védekezni a hamis információkkal való agymosás ellen? Miért és kiktől terjedtek az álhírek a koronavírus idején? Miközben a dezinformáció egyre inkább eluralja a politikai közbeszédet és a Facebook-falunkat, alig található a témában magyarul elérhető irodalom. Magyarországon Krekó Péter hiánypótló könyve volt az, amely 2018-ban tudományos mélységgel és igényességgel először összegezte az összeesküvés-elméleteket és álhíreket. A kötet – építve a szerző kutatásaira, doktori disszertációjára és habilitációs előadására – tudományos ismeretterjesztő módon mutatja be az összeesküvés-elméletek és álhírek társadalomlélektani és politikai működésmódját. Az új tudományos eredményekkel és tényekkel bővített, átdolgozott kiadás a koronavírus-járványnak és a modern „törzsi” mítoszoknak is szentel egy-egy fejezetet.