A CHOLNOKY FIVÉREK – Tudósok és félőrült zsenik

A polgári világ összeomlása olvasható ki Veszprém legismertebb családjának, a Cholnokyaknak az életét és műveit magában foglaló könyvsorozatból a Pesti Kalligram és a Művészetek Háza közös kiadásában.

Persze sok minden más is. Vannak, akik egyenesen Hajnóczi Péter korai elődeit látják a Cholnoky fivérek, Viktor és László novelláiban.

Legendás veszprémi család

Rettentően izgalmas, a szenvedélyekkel, romlással, halállal ölelkező világban találja magát az olvasó. Mint a szabadkai Csáth, azaz Brenner – Kosztolányi nagycsalád, híres íróinál. Szomorú, hogy a Cholnokyak még be sem futottak igazán, máris méltatlanul elfelejtette őket az irodalmi köztudat. Veszprémben Géczi János költő, szerkesztő élesztgeti, tartja ébren a kultuszukat közel negyven éve.

Ez a könyvsorozat a Kalligram – Művészetek Háza gondozásában is az ő szerkesztése. Négy könyvet foglal magában: Cholnoky Jenő önéletírása, Cholnoky Viktor novellái A sekrestyés címmel, Cholnoky László Fekete szárnyak novelláskötete és Cholnoky Jenőtől a bedekkernek is nevezhető Balaton – Veszprém. Szép nyári szórakozás volt végigolvasni a századvég, a századforduló nyugtalan embereinek történeteit, de őszinek sem lenne rossz.

Ajánlom mindenkinek, nem csak veszprémieknek és balatoniaknak. Mert sokat tanulhatunk belőlük nemcsak Veszprémről, de az emberi kapcsolatok dinamikájáról is. Ahogyan a földrajztudós Cholnoky Jenő önéletírásának fülszövege kiemeli: miközben megismerjük Veszprémtől az Adriáig, a Balatontól Ázsiáig terjedő földrajzi érdeklődésének alakulását, végigjárjuk szellemi és valóságos vándorútjait, csodálatos gyermekkorát, szembesülhetünk egy zseniális elme észjárásával, olykor elfogadhatatlan gyarlóságaival is.

Most, ebben a sorozatban jelent meg először teljességében ez az önéletírás, „a magyar tudomány és gondolkodástörténet kincse”.

Turáni átok, avagy a türkök és a Nobel-díj

Az Európa Kulturális Fővárosa támogatásával megjelent könyvsorozatot a Cholnoky fivérek emléktáblájának megkoszorúzásával összekapcsolva mutatta be a közelmúltban Kilián László, a Művészetek Háza irodalmi programigazgatója a Cholnoky Jenő földrajztudós életét kutató veszprémi geográfus, Rybár Olivér, valamint Kiss György tanár társaságában. A könyvekből felolvasva, idézve sok érdekes momentumra felhíva a figyelmet, olvasásukhoz kedvet csinálva.

Rybár Olivér egy nagyon sok kérdést felvető, izgalmas szövegrészt is felolvasott Cholnoky Jenő önéletírása 237. oldaláról, amelyben a földrajztudós állítja, hogy minden emberi műveltség mesterségesen öntözött oázisterületeken született: Mezopotámia, Egyiptom, Mexico, Peru és Kína. A magyar nép és nemzet eredetéről ugyanitt kifejti:

„Valami finnugor nyelven beszélő oázislakó kertész nép és egy türk nyelven beszélő sátoros pásztornép volt kénytelen a pusztákat elhagyni, s új hazát keresni. Az edzett, mozgalmas, harcias pásztornép tört utat, s vitte magával a vele gazdasági közösségben élő kertésznépet. Ezekért a gondolatokért tüntetett ki engem a stockholmi akadémia azzal, hogy a Nobel-díjra ajánlott.” Na de milyen kategóriában? Földrajzi Nobel-díj ugyanis nincsen.

Rybár Olivér elmondta, hogy ennek az állításnak nincs nyoma a Nobel-díj dokumentációjában, ami kutatható. Ebben a részben a Cholnokyak túlzásra való hajlama is tetten érhető – gondolom én. Azzal, hogy egyébként minden tiszteletem a tudós munkássága iránt.

Út az öngyilkosságig

Nem is nagyon értem igazán, hogyan vesztek így el a Cholnoky fivérek, mikor látszólag olyan ígéretesen indult a sorsuk a század végén. Na persze, ahogyan az egyik kései leszármazott írja, sok volt köztük a félőrült zseni alkoholista, de az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy az orvosok és az egy főre eső akadémikusok száma is messze meghaladja más családok statisztikáját.

Nyilván a korszellemet kell megérezni ahhoz, hogy megsejtsük, mi történt velük, mi alakította a sorsukat. Nemesi, úri famíliából származnak. Apjuk igazi veszprémi notabilitás volt, városi ügyészként dolgozott évtizedekig. De a jognál sokkal jobban érdekelte az irodalom már őt is.

Ő fordította először magyarra például Dumas-tól a Monte Cristo grófját. Szokása volt humoros írásokkal szórakoztatni környezetét. Gazdag könyvtára volt, külföldi irodalmi és tudományos folyóiratok legfrissebb példányaival. A gyerekeit francia és német nevelőnők tanították külföldi nyelvekre, amit majd hasznosítanak is, Jenő tudományos munkáiban, Viktor és László műfordításokban.

Vidám társasági életet éltek, nyaranta leköltöztek Veszprémből Arácsra, ami a vidéki, balatoni szabad élettel maga volt a gyerekparadicsom. Itt keres menedéket Jenő a második világháború idején Pestről leköltözve, egyúttal felelevenítve a gyerekkori éveket. A tudományos karrierje is itt kezdődött, ő maga is eredményei első csoportjába sorolja a Balatonnal kapcsolatos megfigyeléseit, számításait, tudományos magyarázatait.

Jenőn élősködtek

A családban Jenő, a földrajztudós, akadémikus volt a megbízható támasz. Volt, amikor nyolcad magát tartotta el, László és Viktor is nála kopogtatott soha meg nem adott kölcsönökért. Ugyanis élete végén ügyvéd apjuk is tönkrement, mindenüket elárverezték. Állítólag Viktor nevű fia elzüllését nem tudta elviselni az öreg, alkoholba fojtotta bánatát, ebbe pusztult bele.

A fiúk „csodálatos könnyelműséggel elpazarolt fiatalság után” Pesten „lebágyadtak”. Abbahagyták egyetemi tanulmányaikat és írni próbáltak, nem kisebb ambícióval, mint a próza megújítása. Viktorból anyjuk kifejezésével „rendes alkoholista” lett, Lászlóból „lumpen alkoholista”.

Viktor a szerkesztőségi munka után ivott, a nála jóval fiatalabb László hivatalosan már nem is dolgozott, mert úgy képzelte, hogy az írásból is megél. „Mintha apjuk nyugtalan, kalandokra vágyó vére keresné bennük is jussát” – fogalmaz egyik méltatójuk. A leküzdhetetlen vonzalom a mámor, az alkohol iránt.

Szöveget újraértékesíteni szabad

Szokatlan jelenségre is felhívja a figyelmet Egressy Zoltán a Fekete szárnyak utószavában: az önplágiumra, a saját szövegei újrahasznosítására, amit Cholnoky László vélhetően égető anyagi gondjai miatt szinte tökélyre fejlesztett.

„Egész bekezdéseket lop magától, rövidebb-hosszabb részeket emel át különféle műveiből”. Sőt, egész novellákat jelentet meg más címmel. Időnként bátyja, Viktor írásaiból is lopkod. Ha nincs ihlet, a régi írásait adja el új cím alatt a gyanútlan szerkesztőknek. De Viktor is átvesz az öccsétől, úgyhogy vannak írásaik, amiknél nehéz megállapítani, pontosan ki is a szerző.

Sőt, Jenő is panaszkodik az önéletrajzában, hogy Viktor simán lenyúlta mandzsúriai történeteit. „100 korona tiszteletdíjat kapott a hibás, tévedésekkel tele cikkért” a Vasárnapi Újságtól – lamentál. Miközben a kutató tudós csak 25 korona honoráriumot tudott kapni ugyanazért a témakörért.

Vég nélkül lehetne mesélni városunk ködlovagjairól, mert így nevezték őket Krúdy nyomán. Ezekben a most megjelent könyvekben benne van a századvég, a századforduló Veszprémje, Balatonja az akkori különös emberekkel, akik nagyjából azt próbálták rekonstruálni, amivel ma is bajlódnak a művészek. Jelesül, hogy meddig tart a realitás és mikor csap át illúzióba.

Az élet hajlamos utánozni a művészetet. Cholnoky László ötven évesen öngyilkos lett, az összekötő vasúti hídról a Dunába vetette magát. Morbid humora utolsó pillanatig sem hagyta el. Összvagyonát, a zsebében lapuló 70 fillérjét búcsúlevél kíséretében a Baumgarten-alapítványra hagyta. Nem véletlenül, hiszen öngyilkossága előtt nem sokkal értesült róla, hogy ismét nem kapta meg a Baumgarten-díjat.

Tersánszky írta rezignáltan a jó barát Cholnoky László halála kapcsán: „Hát igen! Az élet maga nem rendezkedik be arra, hogy kímélje azokat, akik őt mindenek gyönyörűségére ábrázolják. Sokkal inkább kedvez azoknak, akik tehetségtelenül, de élelmesen könyöklik ki a maguk számára a sikert, jólétet, sőt a megbecsülést is.”