A 7. CIKK – Hogy néz ki a sokat emlegetett eljárás?

Uniós szinten, intézményesen foglalkoznak a magyar és lengyel jogállamiság problémáival. Keveset tudunk róla, mert uniós tagállamokkal szemben először alkalmazzák a 7. cikket, amely két fázisból áll: a megelőző és a szankciós szakaszból.

Mi értelme az egésznek, ha alig van gyakorlati esélye annak, hogy az uniós értékeket súlyosan és tartósan megsértő kormányokkal betartassák a kötelezettségeiket?

Mik azok az uniós alapértékek, amelyeket a 7. cikk szerinti eljárás véd?

Az EU az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában. Ezt az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke mondja ki.

Ki indíthatja el az eljárást?

Az uniós tagállamok egyharmada, az Európai Parlament és az Európai Bizottság is kezdeményezheti az Európai Unió Tanácsánál a 7. cikk szerinti eljárást, ha úgy találja: fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti az uniós alapértékeket. Magyarország esetében az Európai Parlament kezdeményezte az eljárást, Lengyelországgal szemben pedig az Európai Bizottság.

Hol tart a Magyarország ellen folyó eljárás?

Még mindig csak a megelőző szakaszban. Ennek keretében az Európai Unió Tanácsa meghallgatásokat tart, ahol a magyar kormány ismerteti az Európai Parlament „indoklással ellátott javaslatával” (vagy ahogy a közbeszédben emlegetik, a „Sargentini-jelentéssel”) szembeni érveit. Szeptember 16-án is tartottak ilyet, és december 10-én is fognak, a tagállamok EU-s ügyekért felelős minisztereiből álló testület előtt (ez az Általános Ügyek Tanácsa).

Meddig tartanak a meghallgatások?

Ezt a 7. cikk nem szabályozza. Az első meghallgatásra Magyarország esetében csak az osztrák és a román uniós elnökség lejárta után került sor. A finn elnökség ez év végén jár le, a következő, horvát elnökségtől pedig nem várják a folyamat felgyorsítását. Kötelező részletszabályok nélkül az is előfordulhat, hogy az egész folyamat lebénul, politikai alkuk áldozatául esik, vagy névlegessé válik.

A meghallgatások után mi volna a következő fokozat?

Az Európai Unió Tanácsa ajánlásokat tehet, és ezt követően négyötödös többséggel megállapíthatja azt is, hogy az eljárás alá vont országban egyértelmű a veszélye az uniós alapértékek súlyos megsértésének. Ez még nem erős szankció, bár az az EU-ban soha nem látott szégyent jelentene, hogy a tagállami miniszterekből álló Európai Unió Tanácsa ezt követően folyamatosan ellenőrizné, mi változik Magyarországon, javul-e a helyzet.

És mi történik akkor, ha a helyzet nem javul, sőt esetleg még romlik is? Vannak keményebb szankciók is?

A 7. cikk szerinti eljárásnak abban a szakaszában, amelyik a magyar kormány és kormánytöbbség jogállamiság elleni hadművelete miatt zajlik, nem szabhatók ki szankciók. Viszont a tagállamok egyharmada vagy az Európai Bizottság javaslata alapján az Európai Tanács a későbbiekben dönthet úgy, hogy felfüggeszti az uniós alapértékeket súlyosan és tartósan megsértő tagállam jogait, ideértve a szavazati jogait, de ehhez az Európai Tanács minden tagjának így kell szavaznia. Az egyhangú döntésnek ma nem látszik semmiféle esélye.

Akkor meg civil jogvédők miért szorgalmazzák a 7. cikk szerinti eljárás folytatását és felgyorsítását?

Amíg tart az eljárás, addig nem marad rejtve a magyar kormány jogállamrombolása, és nemzetközi figyelem összpontosul rá. Az uniós folyamatnak mindenképpen mérséklő hatása van. Az is előfordulhat, hogy a súlyos, elsősorban közvetett következmények elé néző kormány visszavonulót fúj és elfogadja az Európai Unió Tanácsának ajánlásait, vagy eláll további, a jogállamiságot, az emberi jogokat és a demokráciát aláásó terveitől.

Forrás: https://mertek.eu/