Mi is lehetne egy iskola számára nagyobb elismerés, mint növendékeinek kitüntetése? Hiszen a tanítványok sikere a pedagógus munkájának gyümölcse. A nemrég kiosztott megyei Prima Díj is ilyen, hosszú évek alatt érlelődött gyümölcs.
Ahogyan a méltatásban is elhangzott, „Demel Eszter karnagy a hazai zenepedagógia kiemelkedő alakja, a Kokas-pedagógia jeles képviselője. Sok évtizedes munkája során veszprémi gyerekek százainak adott zeneszeretetet, minőség iránti elkötelezettséget”. A tény, hogy 2015-ben a zeneművészet kategóriában kapott megyei Prima Díj mellett a közönségdíjat is átvehette a Gárdonyi Zoltán Kamarazenekar, mutatja, hogy milyen hatással lehet egy zenét megkedveltető, megértető, a közös zenélés szépségét megtapasztaltató pedagógia a város közösségére. Hiszen az elmúlt évek alatt veszprémi fiatalok tucatjai kerültek ki a zenekarból. Akármilyen pályát választottak is később, mindannyian zeneszeretővé váltak. Demel Eszterrel beszélgettünk:
– Ha egy szóban kellene megfogalmazni a mostani siker gyökerét, mi volna az?
– Feltétlenül a közösség. Amikor idejöttem Veszprémbe, először azt kaptam feladatul, hogy hozzak létre egy kicsikből álló zenekart a zenedében. Az első alkalommal senki nem jött, és ez valahol természetes is, hiszen ismeretlenül nem bízzuk rá a gyerekünket valakire. A személyes kontaktus tanár és szülő között elengedhetetlen. Összehívtam hát a szülőket és elmondtam, mik a terveim a zenekarral, milyen módszerrel kívánok a gyerekekkel foglalkozni, mi az a többlet, amit egy zenekari közösséghez tartozás adhat az egyéni órák mellé.
– Mi is az a pedagógiai módszer, amelyet a díj átadásakor a méltatásban is említettek, és amire imént utalt?
– Ezt a módszert Kokas Klára zenepedagógus, egykori Kodály-tanítvány dolgozta ki. Eredményeit ma már nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is felismerték. A lényeg a szemléletváltáson van. El kell felejteni az „átadom – tanuld meg” rutinját. Először is rá kell jönnöm, hogyan tudom az adott csoportot, és benne minden egyes gyereket kíváncsivá tenni az átadandó iránt. Ehhez alapvető igény, hogy a növendékek érezzék, elfogadom őket. Ha mindenkiben megtalálom azt, amit ki lehet emelni, akkor a gyerek nem fog azon görcsölni, hogy elvárásnak feleljen meg. Minden gyereknél érezni kell a felelősséget, hogy rád van bízva. Lehet, hogy az egyik nem tud még olyan szépen játszani a hangszerén, de nagyon oda tud figyelni a többiekre, míg más szólóban jó, ám nehezebben dolgozik közösségben. Azt kell keresni, amiért érdemes dicsérni. Nálunk is előfordul, hogy figyelmeztetünk valakit, de minden esetben elmagyarázom, miért. Mert csak az okkal és céllal adott figyelmeztetésnek van értelme. A cél az, hogy szabad, gondolkodó, önálló vélemény megfogalmazására képes felnőttekké váljanak a tanítványaink.
– „A karnagy, Demel Eszter magas fokú zenei intenzitása tökéletes hatással van az ifjú zenekarra. Zenei megformálásának minden mozzanatát átveszik, teljes átéléssel, hibátlan megszólaltatásban adják elő a műveket” – írta kritikájában Márkusné Natter-Nád Klára a „Játék és muzsika” évadnyitó koncertje után, 2014 őszén, majd így folytatta – „És ha a szemét behunyta a hallgató, elmerengve a művek tökéletes megszólaltatásában, nem is gondolta, hogy ilyen fiatalkorú a zenekar.” Hogyan alakul ki ez a fajta „profizmus” a gyerekekben?
– Zenekart egyedül senki nem tud csinálni. Én is rá vagyok utalva a kollégáimra, a szakmai tudásukra. Mellettem olyan kollégák vannak, mint Bárány Zsuzsa, Csaba Ágnes, Fűke Ákos, Hornung Klára, Lukács Adrián, Mozsdényi György, Szabó Csilla. Ők foglalkoznak szólampróbákon a gyerekekkel. A karmester nem játszik minden hangszeren. Így hát, amit én a próbán az egyes hangszereken nem tudok bemutatni, csak hasonlatokkal, érzetekkel körülírni, azt ők „lefordítják” a gyerek számára. De ennél sokkal több történik közben. Olyan művészpedagógusok ők, akik maguk is rendszeresen koncerteznek, többségük a Mendelssohn Kamarazenekar tagjaként. Segíteni tudnak a diákoknak a helyes gyakorlás, a társakra figyelés, a koncentráció elsajátításában. Akikkel együtt dolgozom, mind nagyon fontosnak tartják a zenekari munkát. Ezen túlmenően azonban példát és célt állítanak növendékeik elé. Amikor a színpadra kiállunk, nem azért figyelnek, mert félnek attól, hogy hibáznak, hanem mert tanáraik példáját látva komolyan veszik a koncertet, a zenekart, a közösségüket.
– Hogyan működik egy zeneiskolai zenekar – ahová a város különböző iskoláiból érkeznek diákok – közösségként?
– Nem tudom elképzelni a közös zenélés megvalósulását heti egy órában. Szerintem egy óra intenzív gyakorlásnál többet ér, ha két órát vagyunk együtt, és olyan szabad légkör megteremtésére is mód van, amiben a közösség is formálódik. A gyerek nem éli meg teherként a többletórát, ha oda szívesen megy. De ennél is több kell. 1990 óta rendszeresen szervezünk nyár végi zenekari táborokat. Napközben próbálunk, új dolgokat tanulunk, az este azonban a játéké és a beszélgetésé. Megtanuljuk megismerni és elfogadni a másikat. Ez a jó zenélés alapja. Az esti beszélgetések, az egész heti együttlét alkalmat ad arra, hogy minél jobban megismerjük egymást. Itt formálódik az a bensőséges viszony, ami a zenekart jellemzi. Amikor szeptemberben elkezdődik az év, már többet tudunk egymásról.
– Az elején azzal kezdtük, hogy egy ilyen díj a pedagógus munkájának gyümölcse. Azonban az előbbieket hallgatva nyilvánvaló, hogy sok-sok gyümölcs érett be az elmúlt években. Kiemelnél néhányat közülük?
– A díjakon túl számomra az egyik legnagyobb elismerés, amikor volt tanítványaim visszatérnek. Lehet-e nagyobb elismerése a pedagógus tevékenységének annál, amikor együtt dolgozhat volt tanítványával? Van, aki a Gárdonyi Zoltán Kamarazenekarban, van, aki az ország más zeneiskolájában adja tovább a tanultakat. Így van már egy testvérzenekarunk, a Solti György Zeneiskola Vonószenekara, amelyet volt diákunk, Bolla Milán vezet. A két zenekar vendégül látja egymást, ilyenkor családok fogadják a gyerekeket. Ezek a találkozások alkalmat adnak egymás munkájának megismerésére. Koncerteztünk együtt a MÜPA-ban, az Óbudai Társaskörben, Balatonalmádiban. Nagyon büszke vagyok azokra a diákokra, akik a heti zenekari próbák mellett idén már 19 koncerten szerepeltek. Ezek a gyerekek megtanulták, hogy egy-egy rangosabb fellépésig vagy díj eléréséig nagyon sok órát kell gyakorlással eltölteni. Ők az élet más területein is hasznosítani tudják majd ezt a tudást.
Most ünnepeltünk. Ez az ünneplés motivál majd minket a mindennapokban, hiszen újabb koncertek és versenyek várnak minket, 2017 tavaszán pedig ismét országos megmérettetésre és a belgiumi Neerpeltben megrendezésre kerülő Europees Muziekfestival vour de Jeugd nemzetközi zenei fesztiválra készülünk. Addig azonban lesznek még beszélgetős tábori estéink is.
S. Hegyi Ilona