A zaklatás kifejezésről sokaknak a szexista megjegyzések vagy hasonló célú tettlegesség jut az eszébe. Pedig a zaklatás fogalma sokkal szélesebb ennél, egyebet is jelent, például azt, ha egy hatalommal bíró személy vagy egy csoport megbélyegez, sért vagy kirekeszt valakit.
Még így sem teljes a zaklatás jelentése, mert a fentieken kívül benne foglaltatik a folyamatos vagy rendszeres kritizálás, lenézés, semmibe vétel, megalázás, fenyegetés, bagatellizálás, ami miatt – általában – a beosztott próbál sokszor a lehetetlen elvárásnak is megfelelni, emiatt feszült lesz, romlik a teljesítménye, a koncentrációja, egyre rosszabbul érzi magát, elveszíti az önbizalmát. Mindez akár betegségek kialakulásához vezethet, ezért táppénzre is kényszerülhet. Összegezve a tényeket, az eredmény sem a munkáltatónak, sem a munkavállalónak nem éri meg. A munkáltató veszít, a cégében nagy lesz a fluktuáció, és újra meg újra keresheti a munkatársakat, miközben nem veszi észre, ki a zaklató.
Suri Irén veszprémi pszichológust kérdeztem arról, hogyan válik egy ember zaklatóvá? A szakember rámutatott, hogy a személyiség kialakulása hosszú folyamat, amely egészen kicsi kortól elkezdődik. Hat rá a családi rendszer, a gyerekkor, és természetesen felnőttként is érik az embert különféle hatások, amelyeket eltérő módon dolgoznak fel. Abban, hogy valaki zaklatóvá válik – amivel nem feltétlenül, de sokszor együtt jár a narcisztikus személyiségjegyek kialakulása is –, általában nagy szerepe van gyerekkorban átélt szorongásoknak, elnyomatásnak, megszégyenítésnek – teszi hozzá a pszichológus.
Ha valakit próbára akarsz tenni, adj neki hatalmat!
(Abraham Lincoln)
A hatalom vagy az anyagi jólét próbára teszi a személyiség működését, hiszen kiderül, hogy mennyire tudja az ember megtartani a határait. Akik szoronganak, nem érzik magukat biztonságban, szükségük van valamire, amibe kapaszkodni, amire támaszkodni tudnak. A hatalom eszköz lehet arra, hogy a bizonytalanságban lévő ember kiterjessze magát, egyfajta mankót kapjon, amivel vissza is élhet. A narcisztikus személy nem tűr ellentmondást, tévedhetetlennek véli magát, belátástalan, másokkal szemben rendkívül kritikus, álláspontját képtelen megváltoztatni. Meg van győződve saját igazáról, mindig mást hibáztat, bűnbakkereső.
Ezek a magatartásbeli megnyilvánulások többnyire a zaklatókra jellemzők. Azért nehéz az ilyen személlyel, mert saját álláspontját tartja mérvadónak, nem képes az önreflexióra, nem is nyitott arra, hogy saját viselkedésén változtasson, ezért képtelen változni, fejlődni. Természetesen az értelem és az érzelem nem egyenlő arányban megjelenő részei a személyiségnek. Lehet valaki nagy tudással, akár több diplomával a zsebében a környezet számára nehezen elviselhető modorú ember, és ugyanez fordítva is előfordul, hogy alacsony iskolai végzettség mellett is lehet valaki magas érzelmi intelligenciával rendelkező – teszi hozzá a pszichológus.
A zaklatás azonban mindig kéttényezős. A szorongásképlet másik szereplője az „áldozat”, azzá sem véletlenül válik valaki. E szerepkör kialakulásának oka is a gyermekkorban keresendő. Annak, aki áldozatszerepben találja magát, az a feladata, hogy kialakítsa saját önbecsülését, megtanulja felvállalni magát, az érzéseit, gondolatait, felismerje, meddig tart ő és hol kezdődik a másik – véli a pszichológus.
Áldozathibáztató társadalomban élünk, ami azt jelenti, hogy többnyire az áldozattá váló személyt kiáltjuk ki felelősnek, ami viszont nem helyénvaló és nem fogja megoldani a problémát. Már a neveltetés során eldől, hogy kiket nevelnek alázatossá és szolgálatkésszé, és kiket irányítóvá és magára bátran büszkévé. Előbbi leginkább a nőkre nézve igaz, utóbbi általában a férfiakra. Sokkal több nő válik áldozattá ezekben a helyzetekben. Könnyű mondani tehát, hogy „Állj a sarkadra, mondj nemet!”, ha az áldozattá váló munkavállaló félti az állását és nem tanult meg kiállni magáért. Ideális esetben pont a hatalmi pozícióban levő személytől lenne elvárható, hogy nem él vissza a helyzetével.
A munkahelyi zaklatás megvalósulhat munkatársak között (mobbing) vagy alá-fölérendeltségi viszonyban is. A zaklatás a Büntető törvénykönyvben bűncselekménynek számít, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) szerint azonban a diszkrimináció egyik formája. Előbbi esetén, ha félelemkeltés céljából alkalmazza valaki, vagy hatalmi-befolyási helyzetével visszaélve, neki kiszolgáltatott személy sérelmére követi el, szabadságvesztéssel is büntethető. Az Ebktv. szerinti zaklatásnak, mint diszkriminációs formának viszont elengedhetetlen törvényi eleme a védett tulajdonság, a Btk. szerinti zaklatás bűncselekményének megvalósulásához ugyanakkor ez nem szükséges.
[stextbox id=”grey”]Védett tulajdonságok: nem, faji hovatartozás, bőrszín, nemzetiség, nemzetiséghez való tartozás, anyanyelv, fogyatékosság, egészségi állapot, vallási vagy világnézeti meggyőződés, politikai vagy más vélemény, családi állapot, anyaság, terhesség vagy apaság, szexuális irányultság, nemi identitás, életkor, társadalmi származás, vagyoni helyzet, foglalkoztatás határozott időtartama vagy részmunkaidős jellege, érdekképviselethez való tartozás, egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző.[/stextbox]
Az idén tízéves Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH), azaz „az emberi méltóság garanciális intézménye, az egyenlő bánásmód követelményének megvalósulását ellenőrző állami jogorvoslati fórum” nemrég adta ki A munkahelyi zaklatás megelőzése és a jogérvényesítés formái címmel tájékoztató füzetét. A szakemberek vizsgálatainak eredményeképpen megállapítható, hogy a munkaviszony jellegéből és a munkahelyek hierarchikus szervezeti felépítéséből adódóan a zaklatás előfordulási aránya más területekhez képest nagyon magas. Megjelenési formáit tekintve lehet szóbeli sértés, támadó jellegű, az emberi méltóságot sértő, megalázó tartalmú magatartás, amelynek eredménye a támadott illető önbizalmának lerombolása, rendelkezési jogainak sértése. A zaklatás aktívan és passzívan is folytatható, egyszer vagy ismétlődően, de arra irányuló szándék hiányában is – tehát nem tudatosan. Passzív magatartásnak számít a mulasztás is: a munkáltató ugyan tudomást szerez arról, hogy a munkahelyen zaklatás folyik, mégsem tesz semmit a megakadályozása érdekében. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság a munkáltatót – és nem magát a zaklató személyt – vonhatja felelősségre akár a mulasztás miatt is, de csakis akkor, ha védett tulajdonsága miatt ér valakit a diszkrimináció, a zaklatás! Ha azonban magánemberként szeretne az áldozattá vált munkavállaló panaszt tenni személy szerint a zaklatóra, személyiségi jogi pert indíthat a bíróságon akkor is, ha nem védett tulajdonsága miatt éri megkülönböztetés.
A diszkriminatív zaklatást elkerülendő, megelőzésképpen minden munkahelyen alapvető feladat lenne szervezett formában felvilágosítást adni a dolgozók számára a zaklatással, a panasztétellel, annak módjával és a kivizsgálás menetével kapcsolatban. Ha valaki azonban már áldozattá vált, a szakértők javaslata szerint mondja meg a zaklatónak, hogy zavarja a viselkedése, és szólítsa fel annak megszüntetésére. Ha ez nem vezet eredményre, szóljon felettesének, akiben megbízik. Ha ezzel sem ér el változást, tegyen panaszt írásban és szóban a munkáltatói jogkör gyakorlójánál. Ha a munkáltató még ezek után sem lép, forduljon az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz vagy keressen fel civil szervezetet. Akinek pedig személyiségi jogait sértették, az a Ptk. alapján bírósághoz is fordulhat. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megtalálható az interneten, ahol a tájékoztató kiadvány is letölthető.
Szálka Sarolta
