Az év szava az idegengyűlölet, vagyis a xenofóbia lett a Dictionary.com amerikai szótár szerint. Többek között a szíriai menekültválság, Nagy-Britannia európai unióból való kilépése, valamint az amerikai elnökválasztás miatt került középpontba a kifejezés.
A Dictionary.com portál meghatározása alapján a xenofóbia „félelem a külföldiektől, a más kultúrájú emberektől vagy az idegenektől, és gyűlölet irántuk”. Jó hír a rosszban, hogy aki rákeresett a szóra, az eddig nem ismerte. A közelmúltig a nyitás, a szabad átjárás, az utazás, a megismerés, univerzális értékek érdekelték inkább az embereket, és nem a bezárkózás. Ám ennek az aranykornak, a boldog békeidőknek a jelek szerint vége szakadt. Többek között, mert balul sült el az „arab tavasz”, átláthatatlan, megoldhatatlannak tűnő helyzet alakult ki Szíriában. Túl későn derült ki, hogy az Aszad-rezsim elleni, demokratának hitt felkelőket egyáltalán nem érdekli a szabadság és a demokrácia. Ezt jól beszopta Amerika és a Nyugat. Ennek isszák most a levét a szíriai menekültek, de a jobb életet kereső afgánok, pakisztániak által megrohamozott Európa is.
Éppen az Európát veszélyeztető menekülthullám miatt lassan szitokszóvá válnak az olyan kifejezések, mint demokrácia, emberi jogok, szabadság. De legalábbis a gyengeség szinonimájává. Az Európai Unió nemzetek feletti szervezetével együtt, amelyet éppen a demokratikus szabályok betartása miatt lassúnak, túl körülményesnek, határozatképtelennek tartanak. Magyarország is több más országgal együtt az EU politikájával szemben a nemzetállamot erősíti. Ez a kettősség minimum bizonytalanságot kelt az emberekben, hogy akkor most mi van? Minden álmunk az volt, hogy belépjünk az Európai Unióba, most meg szembemegyünk vele, ahol csak lehet? Szeretjük vagy gyűlöljük egymást? De talán nem kellene mindig ilyen szélsőségekben gondolkodni. Mindig a radikálisokkal, az elvakultakkal volt a baj. Lehetne normális partnerségben is működni. Különben lerombolunk mindent, amit eddig felépítettünk, erodálódik minden érték és totális káosz fenyegeti a világot.
Ha lerombolunk minden értéket, ha megkérdőjelezünk minden igazságot, ha kinevetjük az egyezményes igazságérzetet, akkor üresség marad a fejekben, a lelkekben és a világban is. Ez lenne a post-truth állapot? Jellemzően a 2016-os év hangulatát tükrözi az oxfordi angol szótár választása is, szerintük az év szava a posztigazság (post-truth), amely a politikai nyelvben azt a korszakot írja le, ahol az igazság, a tények elvesztik jelentőségüket. Bárki bármit mondhat, miközben egyre süllyed a színvonal. Nincs többé értékmérce. Ez jól látszik a kultúrában, a médiában, kommunikációban például. Összevissza mindent kiállítanak, mindent megjelentetnek, mindent bemutatnak, előadnak, ami pénzt hoz vagy éppen divatos, azaz beleillik a kurzusba. A modern kapitalizmus, a kultúraipar leszoktatja a társadalmat a gondolkodásról. Nincs koncentrált figyelem, csak élmény- és információgyűjtés, „látványporszívózás” van. Meg xenofóbia és igazságon túli világ. De hát ez már anarchia, nem? És az anarchia megfékezésére jön a diktatúra.
