Felmentette a vörösiszapper mind a tizenöt vádlottját, bűncselekmény hiányában, első fokon a Veszprémi Törvényszék január 28-án. Az ítélet szerint a vörösiszap-tározó tervezésekor és építésekor történt a hiba, a vádlottak tevékenysége tehát nem idézhette elő a katasztrófát, hiszen a megrepedt 10-es zagykazetta létesítésekor nem dolgoztak még a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt.-nél.
A független bíróság ítéletét nem illik felülbírálni. Ismereteink sincsenek hozzá, hiszen ebben a monstre perben a bíróság négy éven keresztül tanúk, áldozatok, vádlottak, szakértők és védők százait hallgatta meg, több mázsa (tonna?) iratanyagot termelve. Ezt csak ők ismerhetik. Kívülről figyelve a rendkívül elhúzódott pert, mi csak azt észrevételezzük, hogy ember nem volt, aki a hír hallatán, olvastán ne döbbent volna meg, vagy legalább ne vágott volna csodálkozó arcot. Kivéve nyilván a felmentett vádlottakat, akiknek az ítélettől függetlenül nyilván tönkretette az életét az elmúlt öt év.
Ez volt Magyarország legnagyobb ipari katasztrófája.
Archív fotó: Orosz Péter
[stextbox id=”grey”]
Hatalmas mennyiségű maró iszap tört magának utat az ajkai zagytározó megrepedt falán keresztül október 4-én, és mindent magával sodorva hömpölygött át a legközelebbi falun. Egymillió köbméter vörösiszap zúdult rá a mit sem sejtő világra, elsőnek Kolontárra. A maró anyag harminc kilométeres sebességgel száguldott át a kis falun, magával ragadva embert s jószágot, letarolva mindent, ami az útjába került, házakat, növényzetet.
Délután egy óra volt.
[/stextbox]
Több mint öt éve történt a tragédia, amelyben 10 ember halt meg, közel 300 megsebesült, a károsultak száma meghaladja a 700-at. Környékünkön az utóbbi idők legtragikusabb eseménye, egy olyan korban, amely nem szűkölködik tragédiákban, ez az esemény különösen rászolgál erre a korántsem irigylésre méltó címre – nagyságának és brutális érthetetlenségének okán. A törvényszék szerint a vörösiszap-katasztrófa oka „altalaj eredetű stabilitásvesztés” volt, ami miatt a töltés tönkrement. Magyarán: elmulasztották az alapozást az építés során. Tehát a kazetta kezdettől halálra volt ítélve, „a katasztrófa bekövetkezése csak idő kérdése volt ilyen altalajjellemzők, tervezés és az építés során történt hiányosságok miatt”. Na, de hát nyugodtan aludt, aki ezt tudta? Voltak, akik tudták, hogy bármikor kiszakadhat a gát fala, miközben házakat építettek alatta, emberek éltek alatta? Jó okunk van azt hinni, hogy a hatóságok közbeavatkozása megelőzhette volna a katasztrófát, megmenthette volna az emberi életeket.
Archív fotó: Orosz Péter
Vagy netán nem voltak tisztában a vörösiszap veszélyességével? Mint ahogyan jól emlékszünk még arra, hogy Bakonyi Zoltán, a (Mal) akkori igazgatója a tragédia bekövetkeztekor azt nyilatkozta „barátságos anyag a vörösiszap”. Ennyire nem tudta, mivel dolgoznak, vagy a pánikkal magyarázható, hogy félrebeszélt? Megismételjük a kérdést, hol vannak a hatóságok, akik engedélyezték a veszélyes anyagot tartalmazó tározó telepítését, és a továbbiakban tizenöt éven keresztül ellenőrizték és rendben találták az állapotát? Miért nem ismerték fel a szakértők még időben a mulasztásokat, miért nem figyelmeztették a cég vezetőit, tulajdonosait, a lakosságot, és miért nem tették meg a szükséges intézkedéseket? Vagy látták, csak azért nem emelték fel a szavukat, mert megbocsáthatatlanul gyávák voltak? Vagy bíztak a vakvéletlenben, hogy nem fog bekövetkezni a legrosszabb?
A hatóságokat nem lehet feljelenteni?
Közben arról se feledkezzünk meg, hogy számos ítélet született már polgári peres eljárások során, amelyekben a bíróságok a Malt bűnösnek nyilvánították a katasztrófa bekövetkezéséért. Szabó Györgyi, a büntetőtanács elnöke az ítélet indoklásában kiemelte, ezúttal nem a Mal ül a vádlottak padján, a törvényszék a személyek büntetőjogi felelősségét vizsgálta.
Sohasem tudtam megérteni a jogászok, ügyvédek, bírák észjárását, hogyan képesek csupán a jog nyelvén gondolkodni, hogyan tudják elfelejteni, nem figyelembe venni, amit minden kétséget kizáróan tudnak? Mert vannak vétkesek, de most éppen nem ők ültek a vádlottak padján. Miért nem ők ültek? És ők mikor kerülnek bíróság elé?
Civil ember a bírósági döntés napján, több mint öt évvel a katasztrófa után, többet vitatkozik rajta, mint valaha. Mi történt? Hogyan történt? Hogyan engedhették, hogy megtörténjen? Kik a felelősök? Ez a tragédia seb, olyan repedés, rés a falon, ami nem akar behegedni. Még az a gyógyír is megtagadtatott tőlünk, hogy legalább megértenénk már végre, valójában mi történt.
