Közérzet / Egyéb · 2015.06.11.

Volt egy cicánk! – avagy gyilkosok a kert alatt

Abban a szerencsés helyzetben élhetem az életem, hogy olyan társat kaptam, aki nem néz sem bolondnak, sem emberkerülőnek azért, mert ennyire szeretem az állatokat. Lehet kettő vagy négy lába – még akár nyolc is –, de mind csodálatos, különleges és egyedi.

Mindig volt macskám. Mikor felnőttéletemben az első macska hozzánk került – a degu, a teknős, a gőte, a befogadott kutyus mellé –, azt gondoltam, végre a gyerekeim is megismerik, milyenek a cicák, mert amíg nincs egy, aki a tiéd, téves fogalmaid lehetnek  róluk. Nem egy bosszantó, önző, öntörvényű, mindenhová büdöset ürítő lény, hanem öntudatos, humoros, okos, ragaszkodó szeretetgombóc, aki ha bekerül a házba és velünk él, hihetetlen sok hasonlóságot kezd mutatni a kutyákkal. Nem mindegy neki, ki simogatja meg, hiányzol neki, ha elmész pár napra, játszik veled, eléd szalad, ha megjöttél, nyitogatja az ajtókat, visszahozza a papírgalacsinokat.

Azután a környék néha kissé elhanyagolt cicái is hozzánk kezdtek járni, társam türelmének határait feszegetve. Etettük, rendszeresen féreghajtóztuk őket, majd miután az összes ismerősünk el lett látva kiscicával, ivartalanítottuk a nőstényeket.

Úgy  másfél éve történt az első mérgezés. Fagyálló. Azóta hét cicát pusztított el valaki, ezek közül kettő volt a miénk.

Megértem azt, hogy a macska bosszantó tud lenni, de ez nem lehet megoldás! Szeretném, ha az a valaki, aki ezt tette, végignézné azt a sok szenvedést, amit megéltünk! Állatorvoshoz vittük őket, aki minden tőle telhetőt megtett értük, de végül szörnyű szenvedésekkel, elvérezve, üvöltve és vergődve pusztultak el négy gyerek szeme láttára.

Ő megszabadult tőlük, de szeretném, ha tudná, mennyi szenvedést okozott a családunknak, mennyi kínt néztünk végig, mennyi veszteséget éltünk meg. Hiába vannak már állatvédelmi törvények, senki sem veszi komolyan. Mert az illető nem kötötte fához és verte halálra őket, vagy kötötte autó után, de ez a sok-sok szenvedés, amiben részük volt, tökéletesen kimeríti az állatkínzás fogalmát!

Az utolsó két hetünk arról szólt, hogy a cicánkat ápoltuk, mert a méreg károsította a veséjét és a máját.

Ma elaltattuk.

Köszönet dr. Nagy Jenő állatorvosnak, mert nem anyagi haszon vezérli, hanem az élet szeretete, alázata, aki megérti, hogy egy szeretett állat családtag. A cicák, amiket hozzá vittünk, sok esetben nem is a mienk voltak, de a szenvedés mellett nem lehet tétlenül, közönyösen elmenni, legyen az állat vagy ember. A gyerekek is ezt tanulhatták meg, és azt, hogy a veszteség, a halál és a felelősség hozzátartozik az emberi léthez. De az erőszakos halál már nem! Én nem gondolom, hogy aki kínoz és bánt egy élőlényt, az az emberekkel jó lehet! Hol van benne az élet tisztelete?

Volt egy cicánk: Harry!

Ma temettük el.

Kövesiné G. Szilvia

Hozzászólások

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be először a facebook fiókjába egy másik böngészőlapon!