Életmód / Sport · 2016.10.20.

VÍVÁS – Örök szerelem, hetven fölött is a páston

Nagyfokú higgadtság és a gondolkodásra késztetés jellemzi ezt az egyéni küzdősportot. A vívás is azon sportágak közé tartozik, amelyekben a jó fizikum mellett az átlagosnál is jobban kell pörgetni a szürkeállományt – vezet be a vívás rejtelmeibe Kocsis Miklós, a Dózsavárosi Diáksport-egyesület vívószakosztályának vezetője.

Amikor megjelennek a lelkes jelentkezők „en garde”, egyből Zorróként akarják a kardot forgatni, és nagy a csalódás, amikor kiderül, hogy fegyvert – igaz, egyéni különbségekkel – csak 4–5 hónap után kapnak kezükbe a gyerekek.


Kocsis Miklós 14 évesen, egy osztálytársa invitálására kezdett vívni

Kocsis Miklós 14 évesen, egy osztálytársa invitálására kezdett vívni

– Egy bizonyos edzettségi szintet el kell érni ahhoz, hogy a vívó felkészülhessen az alapok elsajátítására. A sportág alapjait a lábmunka tanításával kezdjük, amit ezt követően fegyverrel is gyakorolni kell, és körülbelül fél év után következhet csak a páros gyakorlás – ismerteti az edzések munkáját Kocsis Miklós. Megtudjuk, hogy az őszi tömeges jelentkezés után jelentős a lemorzsolódás, hiszen a sikert a kezdők is azonnal várnák. – A vívóteremben arra számítanak, amit a filmekben látnak, ezzel szemben a szabályos és technikás vívás elsajátítása egy hosszú folyamat eredménye. Úgy tűnik, a mai gyerekek fizikailag kevésbé képzettek, mint 20–25 évvel ezelőtt voltak. Korábban nem volt ekkora választási lehetőség a sportágak között és változtak a szülői felfogások is, manapság jobban kímélik a gyerekeket. Nem mindenkinek szimpatikus, ha az iskola mellett még itt is megizzasztják a csemetét.

A sportág összetettségét jelzi, hogy nagymértékben támaszkodik az egyéni képességekre és készségekre, tanítani csak bizonyos mértékig lehet. – Ez a sport az erős fizikum és a technikai tudás mellett óriási fegyelmet és higgadtságot követel. A gyerekek bizonyos technikai szint elsajátítását követően tanulják meg a taktikai fogásokat, amelyek alkalmazása és az ellenféllel szembeni időzítése már az egyéni képességeiken múlik. Ezt a szintet a gyerekek 9–10 éves korukra érik el.

Kocsis Miklós 14 évesen, egy osztálytársa invitálására kezdett vívni, a Veszprémi Szikra Sport Egyesületben. Mint mondja, nem volt mindegy számára, milyen sportágat választ, mivel mindig is az olyan sportok álltak közel hozzá, amelyekben a legnagyobb kihívást a saját korlátainak legyőzése jelentette. Gyerekként a sportág egyéni küzdősport jellege ragadta meg, amely sokkal több agytornát kívánt, mint a többi sportág.

– Nem véletlen, hogy az egyik rangos vívóversenyt éppen dr. Brusznyai Árpádról, egykori középiskolai tanáromról neveztem el. Harmadéves voltam a Lovassyban, amikor az országos középiskolás bajnokságon bronzérmes lettem vívásban – meséli a mester, aki éppen történelemórán kapta a hírt az eredményről, amelyhez a tanár úr gratulált először. Ő volt az, aki a fair play szellemét a gyakorlatban is tisztelte, soha nem tett különbséget a tanítványai között.

Ezt a szellemiséget kapják útravalóul Kocsis Miklós páston küzdő tanítványai. Ők már tudják, sportszerűség, egymás iránti tisztelet és a sportág iránti alázat nélkül nincs sikeres versenyző.

[stextbox id=”grey”]Az ötvenes évek elején még három szakosztály is működött Veszprémben. Ezek összeolvadásával született meg a Veszprémi Haladás Petőfi (majd BVTC), ahol Kocsis Miklós 1970-ig vívott versenyszerűen. Tőrben és kardban első osztályú versenyző, tagja volt a veszprémi első osztályú férfi tőr- és kardcsapatnak. Hivatalosan 1968 óta dolgozik edzőként, a Bakony-Vegyész Sportklub Sportiskolában kezdte, és egy rövid szünetet követően a nyolcvanas évektől napjainkig fáradhatatlanul képzi a gyerekeket.[/stextbox]

Bonyhádi Szilvia






[fbcomments]