Vajon miért osztja meg ennyire az embereket Bernar Venet-nek a körforgalmi szigeten ideiglenesen elhelyezett, Határozatlan vonalak című alkotása? Ha pedig megosztó, nem ez lehetett éppen művész szándéka?
Hetek óta beszédtéma a Jutasi út és Budapest út kereszteződésében elhelyezett alkotás. A szobor heves vitát váltott ki a közösségi portálokon, kapott hideget-meleget, többen „rozsdás vasdarabnak” minősítették, és úgy vélekedtek, hogy az alkotás nem illik a városképbe.
Bernar Venet a konceptuális művészet – vagyis fogalmi, gondolati művészet – képviselője, amelynek lényege, hogy a kivitelezés módjánál sokkal fontosabb maga a gondolat vagy az ötlet, ami a műalkotáshoz vezetett. Fontos itt megjegyezni, hogy a szobor anyaga nem szimpla vas, hanem acél, amely egyáltalán nem válik „rozsdás vassá”, annak felületi kezelése miatt lesz olyan, mintha egy rozsdás vasdarabot látnánk. Ilyen felülettel találkozhatunk például a felújított budapesti Várkert Bazárnál is.
Az, hogy egy ilyen modern alkotás igazából mit üzen számunkra, csupán a befogadón múlik. Elképzelhető, hogy pont a „vas és acél országa” beidegződés miatt nem barátkozunk meg az alkotással, vagy csak a mindenkori modern művészetet emészti lassabban az ember. Ebben az esetben is eléri a művész a célját, hiszen gondolatokat váltott ki, beszélünk róla, véleményt mondunk.
Aki Milánóban járt, nagyon sok különös alkotást láthatott közterületeken. Ezek közé tartozik az északi pályaudvar előtti téren felállított szobor, amely a Tű, cérna és csomó nevet viseli. Amikor felállították, az emberek értetlenkedve fogadták a város divat iránti elkötelezettségét és annak iparos jellegét szimbolizáló új köztéri alkotást, amely mára Milánó legkedveltebb fotóstémájává nőtte ki magát. A városban megfér egymással az ókori emlék, a reneszánsz, ahogyan a Tű, cérna és csomó is.
Veszprém eddigi köztéri alkotásaira is az eklektikus a legjobb jelző, hiszen – a többi között – Kővirágot láthatunk vörös agyagból, Történelmi allegóriát a hotel előtt, valamint a Brusznyai Árpád tiszteletére állított mészkő alkotást. Nem könnyű értelmezni a meztelen női testet áztató színházkerti díszkút üzenetét sem, vagy Cholnoky Jenő emlékplasztikáját a Sarolta udvarban. Naponta baktatunk el a műalkotások előtt, sokszor még tudomást sem véve róluk. A művészet sokszínű, és egy sokszínűnek mondott városban nem szégyen, ha befogadóak vagyunk. (Kár, hogy ideiglenesen áll ott a körforgalomban a Határozatlan vonalak című alkotás, mert akár portálunk, a Veszprém-kukac szimbóluma is lehetne…)
Az útkereszteződésben álló alkotás figyelemfelhívó, illik az átalakuló, modernebb köntöst öltő belvároshoz. Veszprémben is kiegészíti egymást a barokk vár, annak romantikus környezete, vagy épp a Vass Galéria és a modern aluljáró.
Az ország körforgalmai versenyeznek egymással szépségben, különlegességben, ötletként javasoljuk: miért ne lehetne a veszprémi egy – akár változó kínálatú – modern szoborpark?