Budatavánál beletapos a gázba, dinamikusan kerülgeti az előtte ötvennel araszolgatókat. Ja, hogy záróvonal és lakott terület? Szembe is jönnek? Kit izgat? Őt biztosan nem, hiszen ő szemmel láthatóan törvényen kívüli. Celeb, netalán NER-lovag? A vezetés stílusa sok mindent elárul.
Így csak az hajt, aki nem fél a következményektől, mert k..va jó autóban ül, nagy baja nem lehet. Legfeljebb a szembejövő bánja meg. És láss csodát, rendőrök sincsenek kint éppen most a központi lámpás kereszteződés előtt. Mákja van, hát nem?
Talán mondanom sem kell, anélkül is kitalálják, hogy hatalmas fekete terepjáróban ül a türelmetlen jóember. Nagyon siet valahova. Talán lejár a pályázati határidő. Várja a közpénz, valami jó szerződés.
Azt mondják a (vezetési) stílus maga az ember. Abból, ahogyan vezet valaki, kiolvasható a karaktere és nagyjából az is, hogy hol él. Aki veszekedős, törtető, türelmetlen az életben, az a volánnál is az lesz. És fordítva is igaz. Aki szétszórt, lassú az életben, az a volánnál is bealszik. Apropó alvás. Ne vezessünk fáradtan, kialvatlanul! Lehet, hogy megússzuk egyszer-kétszer-háromszor, de ne kísértsük a sorsot! Pláne igaz ez a profi sofőrökre, akik emberek tömegéért felelnek. Jusson eszünkbe, mielőtt szabálytalankodnánk, hogy többen halnak meg évente közlekedési balesetben, mint háborúkban!
A vezetés maximális koncentrációt követel. A volánnál nem lehet bóbiskolni, vagy angolt tanulni, de regényt írni, vagy üzeneteket olvasni sem. Legfeljebb a szuperképességűeknek.
A lakóhelyi körülmények is alakítják a sofőrt, mert például aki Pesten nem akar idegösszeroppanást, pánikrohamot kapni a csúcsforgalomban, annak dörzsöltté kell válnia. A pestiek teljesen őrültek, agresszívek, pofátlanok, gyorsak – mondják a vidéki sofőrök. Türelmetlenek, egy másodpercig sem képesek kamion mögött haladni, zsinórban előznek mindenkit. Ha nem lehet balról, akkor jobbról. Igen, igen. Jobbról is. A frász fogja az embert. Bizonytalankodni meg pláne nem lehet előttük, ledudálják, leordítják a fejed, úgy megtaszajtanak, hogy meggondolod, mikor menj legközelebb autóval a fővárosba. És akkor a büntetőfékezést még nem is említettem, akárcsak a gyalogosfuttatást a zebrán. Hol vannak azok az idilli gesztusok, amikor képesek voltak segíteni, előttünk haladva odavezetni az egyirányú utcák labirintusában, ahova igyekeztünk? Régen volt, talán igaz se volt.
Érzésem szerint mi itt Veszprémben és a Balatonnál türelmesebbek vagyunk, elnézőek. Ha a turisták nem tudják elsőre, melyik utcába is akarnak befordulni, megvárjuk. Az idős úrvezetőket is legfeljebb megmosolyogjuk, ahogy félénken hajtanak be az egyre jobban szaporodó körforgalmakba. Egyébként nem is ez a legnagyobb baj a körforgalmakkal, hanem az, hogy a vezetők 80 százaléka elfelejti jelezni, hogy melyik kijáraton fordul ki.
A pestiek szerint a vidékiek lassúak, nyavalyás kocasofőrök, 50 kilométeres „sebességgel” vánszorognak faluról falura, aztán ha kiszabadulunk az autópályára, akkor sem vagyunk képesek belehúzni, annyira megszoktuk a csigatempót. Traktoristák, mondják ránk.
Vannak sofőrök, akik gyűjtik mások hibáit. A fedélzeti kamera felvételeit aztán kiteszik a netre, elemzik. Talán tanulságnak szánják. Némelyek viccnek is. Vannak vicces jelenetek, nem mondom, de a vezetés közben elkövetett hibákon azért a legritkább esetben tudunk nevetni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy többnyire rosszul végződnek.
Illusztráció: totalkar.hu
