Emlékeznek még a veszprémi képeslapos könyvre? Közel tizenöt éve jelent meg A régi Veszprém képeslapokon című kötet első része, és azóta a könyv híre egészen a Maros partjáig, Makóig jutott. Ott az elmúlt héten adták ki a hetedik hasonló tematikájú könyvet egy helyi gyűjtőnek, szerkesztőnek köszönhetően. A lokálpatriotizmus és a gyűjtési szenvedély együtt valódi értéket teremt, erre a makói Halász Tamás munkássága a legjobb példa.
Halász Tamást a színvonalas veszprémi könyvek ihlették, a veszprémi könyvvel találkozott először. Maga is gyűjtő lévén, megtalálta a helybéli képeslapgyűjtőket, a kisváros „mindentudó” helytörténészeit, felkutatta a nyomdát, megszervezte a kiadást. A képeslapok életre keltek, az olvasó képről képre, házról házra, térről térre kezdte el megismerni a kis mezőváros múltját, és nem volt megállás. A makóiakban feltámadt a kutathatnék, felnyíltak a családi ereklyéket őrző ládikók, özönleni kezdtek a főszerkesztőhöz az újabb és újabb képeslapok, majd régi fényképek.
Az első három könyv, veszprémi mintára, képeslapok segítségével örökíti meg a város múltját. Ezek sikerét követően százéves fényképeken keresztül mutatta be a kisváros és egykori lakói történetét a szintén háromkötetesre duzzadt fotóssorozatban. A helyiek imádták, mindenki megtalált a könyvekben egy régi ismerőst, nagyszülőt, dédszülőt, nagynénit, nagybácsit, rég elfeledett szomszédot.
A főszerkesztő szédületes érzékkel szervezte össze a képek gyűjtőit, a helyi „tudorokat”, a technikai tudást, és formálta mindezt a kisváros kedvelt, népszerű sorozatává. Nem volt megállás, a következő téma a közösséget teremtő, mindenkit érdeklő és érintő sport lett, az elmúlt héten mutatták be a Makó sportja képekben a kezdetektől napjainkig című kötetet.
A Korona Szálló nagytermében több mint kétszázan gyűltek össze a bemutatóra. A közel 400 oldalas könyv pár nap alatt igazi városi csemege lett. A kisváros sporttörténetekből kifogyhatatlan „nagy öregjeit” órákig hallgattuk volna, ilyenkor döbbenünk rá, mennyire szalad az idő és milyen fontos a régi sztorikat összerendezve átadni az utókornak. Nekünk, veszprémieknek pedig izgalmas és jóleső érzés, hogy az ország másik végében egy közösséget teremtő könyvsorozat sikere, legalábbis az ötlete Veszprémhez kötődik.
Talán követhetnénk mi is a makói példát. Jó lenne, ha városunk rendkívül gazdag sporttörténelme is megjelenhetne egy hasonlóan színvonalas kiadványban. Nézzünk szét a fotóalbumokban, családi ereklyéket rejtő dobozokban, és talán akad valaki, aki egyszer a veszprémi sporttörténelmet is „rácba szedi” egy látványos könyvben.
