Fenyvesi Ottó verseiből készült összeállítást mutatott be csütörtök este a Váci Mihály Irodalmi Színpad a VMK Agórában dr. Pusztai János professzor, költő bevezetőjével. Sokan eljöttek az előadásra, amely több meglepetéssel is szolgált. Pusztai János bevezetője maga is vers volt: Fenyvesi-sorokra írt művét adta elő. A második meglepetés Nagy Gergely gitárművész fellépése: igényes improvizációi nem pusztán tagolták a versfolyamot, hanem beágyazták a rockzene medrébe. A harmadik újdonsággal Fenyvesi Ottó szolgált, ő prezentációval, fényképekkel és a maga készítette kollázsok reprodukcióival kísérte az előadást.
A jól szerkesztett műsorban eleinte nehezen találtak rá a megfelelő hangra az előadók. Mintha nem érezték volna még magukénak a szövegek sajátos ritmusát, lüktetését, egy kissé lelassították őket. Jó ötletnek bizonyult a szereplők mozgatása a nézőtér és színpad között. Így nemcsak dinamikusabbá vált az előadás, de az éppen verset mondó előadó jelenléte is intenzívebbé válhatott. Különösen így érezhettük Tatai Barbara provokatív belépőjekor. Ez a tiszta tekintetű lány mosolyogva mondta a képünkbe, hogy a világ nemcsak kurva, de szar is, és hogy mi tesszük azzá, és hogy nekünk már „annyi”. Ő és a vele egykorú Marosvölgyi Gergely voltak azok, akik Fenyvesi lázadó-protestáló műveit, felismerésverseit a leghitelesebben tudták közvetíteni. Előadásmódjuk érzékivé, megélhetővé tette azt az elvont tudásunkat, hogy Fenyvesi Ottó olyan avantgárd költő, akire a ’80–90-es évek rock-punk kultúrája erős hatással volt. Nagy Gergely gitárjátéka és a vetített képek legsokkolóbb darabjai is a rock-punk világához kapcsolódtak.
A felhangzó versek másik csoportja a Vajdaságból származó költő otthonkeresését és az otthon elvesztésének traumáját fogalmazta meg. Rábai Zsanett, Sz. Csordás Éva, Horváth Imre tolmácsolták a balkáni háború rettenetét, a szülők világából való kiszakadás dacos fájdalmát, a nosztalgiát a gyerekkor otthonossága, meghittsége iránt. A Veszprémi tél szívszorító volt Sz. Csordás Éva előadásában. Horváth Imre a „diszpécseres” verset mondta kiválóan. Az összeállításnak az Anyám a vigíliában című poéma adott keretet. Ezt a hosszú verset részletekben a műsor szerkesztő-rendezője, Rábai Zsanett mondta el egyre meggyőzőbb szenvedéllyel, a befejezésben már drámai erővel.
Az előadás jó alkalmat teremtett arra is, hogy lássuk, hogyan lendül mozgásba a Fenyvesi-vers. A szöveg gyakran banális igazságokkal, általánosságokkal indít, hogy előkészítse a terepet egy-egy megdöbbentően erős képnek, verssornak, amely örvényszerűen rántja be a hallgatót a költő nagyon is egyéni világába. És azt is megtapasztalhattuk, hogy ez a vadnak látszó, a világhoz a rock and roll féktelen szabadságvágyával közelítő líra milyen szeretettel teli és elégikus is tud lenni. Vallomásos gyengédséget, megejtő esendőséget, elviselhető mértékű önsajnálatot és megindító empátiát is megélhettünk az est folyamán.
Domján Edit és Gábor
