Közérzet / Egyéb · 2022.08.18.

VAKÁCIÓ – Végre finisben a szülők

Ami a gyerekeknek fájdalom, az a szülőknek fellélegzés: alig két hét és vége a nyári szünetnek. A gyerek korától függően négy és tizenegy-tizenkét hét közötti időszakban kell megoldani a dolgozó szülőnek a gyerek(ek) felügyeletét.

Nem könnyű mutatvány, szóval nem csodálkozom, ha a szülők a vakáció vége felé kezdenek fellélegezni. Igaz, szeptembertől kezdődik egy másfajta logisztika, de az talán mégis kezelhetőbb.

„Csak” öt hét, de mázlisták vagyunk

Egy korábbi cikkben már említettem, nekünk „csak” öt hét nyári szünetet kellett kisakkozni a négyévessel. Akkor még nem volt teljes a nyári beosztásunk, mostanra viszont talán már kijelenthetem, hogy az összes nagyszülő bevetésével már csak az utolsó másfél hét van hátra. Az öt hétből nagyjából hármat ők oldottak meg a mi asszisztálásunkkal (hozni-vinni kellett, egy-egy napokat aludt csak ott), a maradék kettőt pedig mi, a szülők. Vagyis többségében én, mert a családi munkamegosztásban most rám maradt ez esetben a könnyebbik rész, a gyerek meg a nyaralás, a páromnak pedig az elég nagy volumenű házfelújításunk teljes levezénylése. Mázlink van, mert az egyik, még dolgozó nagyszülőpáros időpont-egyeztetésén kívül tulajdonképpen jól ment minden.


Tartalmas volt a vakáció: patakban fürdés, sok strandolás, túrázás, horgászás, közös palacsintasütés a mamival, táborozás a gyerekszobában, paradicsomszüretelés, biciklizés, láblógatás, lustálkodás, rengeteg játék, minden estére jó koszos lábak, szóval, ahogy egy rendes nyári szünetes gyereknek illik. Persze tudok olyan ovistársról, aki majdnem az egész nyarat „végigdolgozta”, megjárva az ügyeletes ovit is, ugyanis egyáltalán nincs hadra fogható nagyszülő, sem egyéb más segítség.

A tizenkét héthez még szoktatom magam, szóval, három év múlva lehet, hogy nem leszek ennyire nyugodt és optimista. Nálunk ez még a jövő zenéje – nézzük azokat, akiknél nagyon is valóság.

Nagy vállalás: lekötni két tízéves fiút

Csite-Balogh Éviéknek két tíz év körüli fiút kellett lekötni a nyári szünetben. Az egyik gyerkőc három, a másik négy táborban volt a nyáron, ez összesen 170 ezer forintjukba került. Ez eléggé megterhelő a családnak, pláne úgy, hogy a fele időszakot sem fedte le.

–  A férjemmel egy hetet szoktunk közösen kivenni, illetve külön-külön is egy-egy hetet, a többit a szenzációs nagymama, anyukám intézi nálunk. Azt gondolom, egy ilyen nagymama megfizethetetlen, hiszen a táborok többsége is hatalmas logisztikát igényel. Sokszor csak nyolcra lehet vinni és három-négy között el kell hozni a gyerekeket, miközben a szülők akkor még dolgoznak. Általában mi a férjemmel ezt úgy oldjuk meg, hogy egyikőnk viszi, másikunk hozza őket. Illetve besegít a nagymama is – meséli Évi.

Hozzátette: tapasztalata szerint az ő generációjának a szülei többnyire már idősek, kevésbé tudnak részt venni a gyerekek felügyeletében, ezért abszolút szerencsésnek tartja magát. Már csak azért is, mert az édesanyja óvónő, pár éve nyugdíjba ment, és szereti az unokákkal tölteni az idejét.

–  Két ekkora korú gyereket nehezebb lekötni szülőként és nagyszülőként is, pláne, ha nem akarod, hogy egész nap a kütyüket nyomkodják. Úgyhogy horgászni járnak, sokat dartsoznak, kártyáznak otthon. A mamának hangosan fel kell olvasni a kötelező olvasmányt is, illetve írni kell az olvasónaplót. Anyukám egy kicsit a házimunkába is befogja őket, teregetni, krumplit pucolni, mosogatót bepakolni, hisz muszáj, hogy ezt is megtanulják, szokják – mesélte.

Vakáció táborozással és némi logisztikával

A kilencéves Ottó is megjárt jó néhány tábort a nyáron.  Édesanyja, Pavelka Timi „leltározta” az eddig eltelt heteket. Csillagtábor az iskolai tanító nénivel, 25 ezer forintért étkezés nélkül. Egy kódtábor 35 ezerért napi háromszori étkezéssel. Aztán diákolimpiai tábor a Diáksport Szövetség támogatásával mindössze tízezer forintért, háromszori étkezéssel. A kézilabdatábor meglepő módon ingyenes volt, ráadásul itt is teljes ellátást kaptak a gyerekek. Az anyuka hozzátette: ide még mehetne a következő héten is, de az utolsó hetekben már a pihenésé a főszerep. Szóval négy hét tábor, pár hét nyaralás a szülőkkel és barátokkal, valamint az ő esetükben sem maradhat ki a nyárból a két nagymama.

– Azon szerencsések közé tartozunk, ahol mindkét nagymama igényt tart az unoka  nyaraltatására, anyósom meg is jegyezte, hogy az idén alig volt nála Ottó – mondta Timi. Elmesélte azt is: az ismerősi körben van olyan háromgyerekes család, akik a fent említett táborokon túl még egy drágább focitáborba is kénytelenek voltak befizetni, mert csak az egyik nagymama tud segíteni.

Sok-sok egyedi élethelyzet még dolgozó nagyszülőkkel, már idősebb, tehát kevesebbet bíró nagymamákkal, nagypapákkal, vagy az unokák életében kevésbé részt venni akaró családtagokkal, nagyon távol élőkkel, és sajnos olyanokkal is, akik már nem élték meg az unokák jöttét. Egy biztos: valamiféle segítség nélkül a szülőknek minden létező leleményességükre és sok pénzre is szükség van, hogy megoldják a hosszú nyári szünetet.  

Kiss Nikolett

Fotók: a szerző






[fbcomments]