Közérzet / Életmód · 2015.07.15.

VAKÁCIÓ – Jókora lyuk a rendszerben

Az utóbbi hetekben jelentősen megnőtt az egy főre eső „gyerekmunkások” száma az irodában. Nyugi, semmi olyanra nem kell gondolni, ami ellenkezne az ENSZ gyermekjogi egyezményével, pusztán – jobb híján – a szülővel munkába járó szünidei gyerekekről beszélek.

A kölykök persze alig várják az irodai létet, számolják vissza a napokat, hogy anyával (más helyeken apával, persze) bejöhessenek dolgozni, és ugyanazt a reggelit egyék (zabkása friss gyümölcsökkel és magokkal), mint a lányok az irodában. Bevallom, nekünk, „irodai lányoknak” sem árt a változatosság, az, hogy kicsit jobban képbe kerüljünk Violettával, Grúval, illetve azon sem gondolkodtunk el eddig még kollektíven, hogy a Jégvarázsból Elza vagy Anna szeretnénk-e inkább lenni.

IMG_3805A viccen túl persze nap mint nap látom azt a hihetetlen logisztikát, ami a szülőknek emögött van. Van egy (jobb esetben két) hét közös nyaralás, a szerencséseknek iskolai tábor, de ez is csak félmegoldás, mert attól a nagycsoportos óvodást még el kell helyezni valahova. A nagyszülők még javában munkában (ám micsoda „szerencse”, hogy elváltak ők is, mert így legalább külön-külön vállalnak be pár napot a gyerekekből), a 70 feletti dédiért épp elég aggódni ebben a kánikulában, nem még rásózni a gyerekeket, az ovis pajtás szüleivel pedig maximum egy-egy délutánt lehet cserekereskedni. Ráadásul a kedvező árú városi tábor sem megoldás, hiszen 8-tól fél 4-ig tart, pont fél órával korábban ér véget, mint a szülők munkaideje. És akkor még az egyórás vonatútról nem is beszéltünk, amíg hazaérnek. Az óvodai, iskolai ügyelet év közben sem igazodik az átlagos szülők átlagos munkaidejéhez, de nagyon úgy tűnik, hogy így van ez a napközis táborokkal is.

IMG_3841A másik helyen a 70 körüli, de szerencsére nagyon is fitt nagymama a Jolly Joker, vagyis inkább önkéntes programszervező, aki július végére zsigerből vágja az összes fővárosi játszótér, gyermekfoglalkoztató, strand, állatkert, zsibongó nyitvatartási idejét, árát, és hogy mennyibe kerül a büfékben a ropi.

IMG_3818

„Most tánctáborban vagyok, a tesóm apával az irodában, következő héten elmegyünk a mamiékkal nyaralni, mert szabin lesznek, meg a tatáéknál is leszünk az unokatesókkal, de utána nem tudom, ki fog ránk vigyázni” –mondja elgondolkodva a nyolcéves Kata, és ezzel pontosan beleillik a korábban felvázolt képbe.  A hűtőszekrényen táblázatok, szigorú heti rend, és kitörő öröm még akkor is, amikor a nagynéni két-három napra bevállalja őket. A szülőknek pedig van egy pont, amikor már az sem számít, ha a gyerekek egy komplett délelőttöt ülnek a tévé vagy a tablet előtt, hiszen a nagyon tisztelt Vekerdy Tamás gyermeknevelési elvei helyett nyáron a túlélés a tét. Minden megoldott nap végén egy pipa, hogy aztán a matek vagy a sakkozás folytatódjon a sulikezdésig.

IMG_3830

Felesleges előjönni azzal, hogy mi volt a mi időnkben, 25–30 évvel ezelőtt. Én második osztályos koromtól minden évben legalább egy iskolai táborban voltam, és alighogy kicsomagoltuk a pakkomat, már indultam is anyukámféle „vállalati üdülőbe”. Meg persze szülők, nagymamák és a többi gyerek az utcában, akikkel a hegyet jártuk, bunkert építettünk és tollasoztunk késő estig, és mindig volt egy anyuka vagy nagymama, aki ránk nézett.

Ma már nincs filléres vállalati üdülő, helyette többnyire horror árú tábor, a nagyszülők többsége pedig dolgozik, ameddig csak lehetősége van rá. A „kell-e ilyen hosszú nyári szünet?” kérdés időről időre felmerül, de inkább politikai sárdobálás eszköze, mintsem szakszerű, megalapozott érvek összessége.

Egy biztos: a szülők logisztikai kitüntetést érdemelnének a 2,5 hónapos nyári szünet végére, nekem pedig fogalmam sincs, mi lehet a megoldás. Mindenesetre szóljon, akinek van valami jó ötlete, mert egy jókora lyuk van itt a rendszerben.

Kiss Nikolett






Hozzászólások

A hozzászóláshoz jelentkezzen be Facebook-fiókjába!