Kovács Endre (1947–2020) fotóművész kísérleti alkotásaiból nyílt Úton levés címmel posztumusz kiállítás a veszprémi Csikász Galériában. Áfrány Gábor, a kiállítás kurátora szándékosan koncentrált ezekre a kevésbé ismert művekre és hagyta ki mindazokat a képeket, amelyek könyvekben korábban megjelentek, hozzáférhetők.
A Csikász Galériában december 11-éig látható munkák tehát Kovács Endre életművének azt a részét képviselik, amelyek úgy fényképek, hogy nem klasszikus értelemben vett fényképek. A kép-alkotás sajátos formái.
Önreflexiók, önmanifesztációk
A művész ugyanis, miután elkészítette a fényképet, megdolgozza azt. Új eszközökkel birtokba veszi, személyes kézjegyekkel, színezéssel, kaparásokkal, beleírt szöveggel látja el. Így kapnak többlet közeget a fényképezés alapanyagú munkák. Egyes fotóit szinte képrejtvénnyé alakítja, ahol a nézőre vár az elmélyedés, a felismerés.
Ahogyan jó barátja, Can Togay, a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa 2023 művészeti és kreatív főtanácsadója kiállításmegnyitójában fogalmazott, Kovács Endre ezekben az itt kiállított „legkifinomultabb és legszemélyesebb munkáiban nem csak a világot, de a saját világlátását is firtatja. Olyan, mintha az expozíció idején gyakorolt önfeladást kárpótolva e pillanatnyi időket határtalanná tágítaná azzal az utólagos munkával, amellyel az eredeti pillanatokat manipulálja. Újabb időket adva hozzájuk, képzőművészeti alkotásokká transzformálja ezeket a pillanatokat”.
Finom figyelem a „farkas világban”
Can Togay kifinomult ízlésű, nyitott gondolkodású, különleges humorú, eredeti művésznek nevezte Kovács Endrét. „19. századi angol dandy, udvarias gentleman volt a farkasok között” – mondta. „Visszafogott, mély érzésű, finom figyelem jellemezte, amellyel a legszélsőségesebb körülmények között úgy járt barátom e farkas világban, mint aki az élet szeretetteljes, hittel teli és bölcs szemléletére emlékezteti azokat, akik figyelnek rá” – fejezte be beszédét.
A kiállítás másik nagyobb csoportjába tartoznak azok a munkák, amelyek az újabb technikák kipróbálásának az eredményei. A fotóművész gyorsan abszolválta az új technikákat a polaroidtól a photoshopon át a mobiltelefonig. Mindegyikkel tágította eredeti multimediális nyelvét.
Az „úton levés”
Eszközhasználatában, ahogy életében is a folyamatos keresés, az „úton levés” jellemezte. Ahogy a kiállítás címe is mondja. Budapesten született, részese volt a 70-es évek pesti párhuzamos kultúrájának, „tilos művészetének”, amelyik szemben állt a hatalommal és azzal a kultúrával, amelyet engedélyezett. Fiatalon Svájcba disszidált, közben követte, fotósként dokumentálta New Yorkban a Squat színházzal világhírűvé vált barátai, Halász Péterék életét. A rendszerváltáskor hazaköltözött Alsóörsre feleségével, Judittal, új fejezetet nyitva ezzel munkásságában is. Ekkor fotózta például a jellegzetes várpalotai bányász lakóház sorozatát, a szürke utakat, az urbánus civilizáció betegségtüneteit, elfelejtett, funkciótlanná vált részleteket – egyszerre gyengéd és erőteljes figyelemmel.
A megnyitó nagyszámú közönségét Grászli Bernadett, a Művészetek Háza Veszprém igazgatója köszöntötte. Megköszönte Áfrány Gábor kurátor és Krassói Karola, a hagyaték gondozója segítségét a kiállítás létrehozásában.
Az Úton levést a Magyar Fotóművészek Szövetsége felvette a fotóhónap országos kiállítássorozatába.
Vezető kép: Can Togay, a VEB 2023 művészeti és kreatív főtanácsadója nyitotta meg a kiállítást a Csikász Galériában. Fotók: Veszprém Kukac