Ha július, akkor Veszprém ikonikussá vált fesztiválja újra megnyitja kapuit, vagyis a város utcáit és tereit. Az utcazene négy napja igazán chill hellyé teszi a belvárost.
Amióta a tanulmányaim miatt Veszprémbe jöttem, nyáron kihagyhatatlan program az utcazene. Megannyi kedves emlékem fűződik hozzá, melyek – mint például a van még hely a küszöbön – barátok közti szófordulatokká váltak.
Az utcazene mindenkinek szól. Kisgyerekes családok, idősebb vagy fiatalabb társaságok, párok vagy egyedülállók, mindegy. Bárki megtalálhatja a kedvére való helyszínt. Ilyenkor nem néznek furán a járókelők, ha pad helyett valamelyik random padka szélére vagy a fűre telepedik le az ember, és ott fogyasztja el a food truckról zsákmányolt különlegességet. Az emberek kedvesek és közvetlenek. Megállnak, nézelődnek, nem sietnek. Mosolyok ülnek az arcokon.
Érdemes bepillantani minden apró ficakba és árkádba, mert nem tudhatjuk, nem rejt-e valami érdekességet. A Nomád Túrabolt előtti kis téren például a Hangjáték udvar kapott helyet, ahol színpad ugyan nincs, de a legkisebb fesztiválozók is többféle hangszert kipróbálhatnak és ismerkedhetnek a zenélés világával.
Az utcazene életérzés lett, ahol a várost valóban éljük. Szabadon járhatunk-kelhetünk, miközben minden sarkon zene szól. A fellépő előadók között számos külföldit találunk, akik mind magukkal hoznak egy csipetnyit a kultúrájukból, az életszemléletükből. Az utcazene így a sokszínűség ünnepe. Nem a „nagy neveket” felvonultató koncertekkel csábít, egyszerűen laza és szeretnivaló. Éjszakába nyúlóan élvezhetjük a kellemes nyáresti időt, hideg italt kortyolgatva, beszélgetve, táncolva. Eddig minden évben találkoztam tűzzsonglőrökkel a Kossuth utcai nagy óra mellett, remélem, idén is lesz hozzájuk szerencsém.
Az utcazene évről évre fejlődik, de – hála az égnek – képes volt megőrizni az eredeti hangulatát, amiért olyan sokan megszerettük, ami miatt rengetegen ellátogatnak városunkba és élményekkel távozhatnak.
Szalai Renáta
Fotók: a szerző