A szabad világ fölébredt a hidegháború óta tartó szunyókálásból, de a szó mára már kevés. Tíz évvel ezelőtt kisebb ráfordítással és kockázattal még kezelhető lett volna a helyzet, de mostanára fordulóponthoz érkeztünk.
Garri Kaszparov, a fenti gondolatait a háborús évforduló előestéjén a Twitteren tette közzé. Miután fölhagyott a versenyzéssel, a világklasszis sakkozó több mint két évtizede politikai kommentátorként bírálja a putyini politikát, írásaira világszerte figyelnek. A müncheni biztonsági konferencián és a Brüsszelben folytatott beszélgetései során meggyőződött arról, hogy a biztonságpolitikában kompetensnek számító személyiségek túlnyomó többsége mára már úgy gondolja: fordulóponthoz érkezett a világ. Ukrajna győzelemre áll, Putyint meg kell állítani az európai és a globális biztonság és stabilitás érdekében.
Putyin nem sakkozó, ő pókerjátékos és blöfföl, mondja Kaszparov. Már tudja, hogy elvesztette a játszmát, de reménykedik, hogy ellenségei még nem vették észre.
De észrevették.
Volodimir Zelenszkij ma, az orosz invázió évfordulóján nemzetközi sajtótájékoztatót tart.
Különös kép jelent meg csütörtök reggel az egyik nagy ukrán hírügynökség elemző írása fölött: egy öltönyös, nyakkendős, simára borotvált arcú, komoly tekintetű férfi, mellette egy bajuszos,szakállas pulóveres ember, szemében határozottság, remény és csöppnyi derű. Mindkettő Volodimir Zelenszkij, az orosz agresszió előestéjén, illetve manapság, amikor Churchillt megidéző elszántsággal vezeti hazája honvédő háborúját.
NATO, a biztonság garanciája
Ma azok az ukrán politikusok, akik az orosz agresszió előtti időszakra gondolnak vissza, azt vallják, éppen a történtek bizonyítják, hogy Ukrajna számára a NATO-tagság jelentette volna az igazi biztonsági garanciát, lásd a balti államok helyzetét. Oroszország brutális háborújával annyit mindenesetre elért – amit az orosz agresszió előtt elképzelni sem lehetett –, hogy Svédország és Finnország a NATO-tagság mellett döntött. A semlegesség mintaországának tekinthető Svájc is mindinkább elkötelezi magát Ukrajna aktív támogatása mellett.
Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter emlékeztetett rá, hogy egy évvel ezelőtt Ukrajnának sokan mindössze három napot adtak. Ma viszont már leginkább arról szólnak az elemzések, hogyan s miképp öntsék formába Oroszország vereségét, mert abban egyetértés látszik kialakulni, hogy Moszkva ezt a háborút nem nyerheti meg. A miniszter, aki ukrán részről sokat és sikeresen tesz a nyugati segítség összehangolásáért a NATO-országok képviselőinek tanácskozásain, az észak-atlanti védelmi szövetség németországi bázisa után csak Ramsteinként emlegetett fórumon, azt is fontosnak tartja, hogy Moszkva egy év alatt már körülbelül tízszer annyi katonát veszített az ukrán csatatereken, mint Afganisztánban tíz esztendő alatt. Emellett rengeteg harci technikát, köztük a fekete-tengeri flotta zászlóshajóját, amire több mint száz éve nem volt példa. Ukrajna bebizonyította, hogy hatékony pajzsa Európának a keleti vidéken – mondta a védelmi miniszter.
Milyen lesz a háború utáni világ?
A háromnapos háború kirobbantásának egyéves évfordulója közeledtével a harctéri jelentések és a napi politika hírei társaságában megszaporodtak az elemzések. Olvashatók már olyan cikkek is, amelyek a háború utáni világot igyekeznek kitalálni. Az ilyesminek is van persze létjogosultsága, de egyelőre inkább azok az írások igazítják el az érdeklődőket, amelyek megmaradnak annak taglalásánál, ami tudható: a múltról általában ezt tartják. Persze, e tekintetben is sűrűn érik meglepetések az embert. A rendszerváltást megelőző időkben például az egyik közkedvelt találós kérdés úgy szólt: Mi a legnehezebb dolgok egyike? Kitalálni a Szovjetunió múltját.
Az RBK ukrán hírügynökség az utolsó béke-nap megnyilatkozásai közül többet is fölidézett. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök például azzal válaszolt Vlagyimir Putyin orosz államfő ultimátumára (miszerint ismerje el a Krím annexióját és mondjon le a NATO-csatlakozásról), hogy Ukrajnának biztonsági garanciákra van szüksége. Pontos, konkrét és azonnali garanciákra, minthogy egyetlen szövetségnek sem tagja, mégis ukránok halnak meg a keleten immár nyolcadik éve tartó fegyveres összecsapásokban.
Denisz Smihal miniszterelnök az agresszió előtti utolsó kormányülésen figyelmeztetett, hogy Oroszország megint a fenyegetés, a zsarolás és a katonai eszkaláció módját választotta. Putyin két nappal korábban döntött úgy az orosz biztonsági tanács ülésén, hogy elismeri a két önhatalmúlag kikiáltott szakadár területet, az úgynevezett donyecki és luhanszki népköztársaságot.
Nem taxi kell, hanem fegyverek!
Washingtonból másoknál határozottabban figyelmeztették Zelenszkijt, hogy nagy a veszély, sőt azt is ajánlották, hogy hagyja el Kijevet. Ezt később, a háború első napjaiban többször is megismételték nyugati részről, de Kijevben minduntalan elutasították az ajánlatot. Később már közszájon forgott Zelenszkij válasza, hogy nem taxira, hanem fegyverekre van szüksége. Elvárta, hogy segítsék, hiszen az ukrán katonák nemcsak a hazájukat, hanem Európa többi országát is védik.
Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter még bízott a diplomáciai erőfeszítésekben, de az ENSZ-ben figyelmeztetett, hogy Oroszország nagy erőket vont össze az ukrán határ szomszédságában.
A Budapesti Memorandum
– Ez a szcenárió a huszadik század legsötétebb időszakába taszítja vissza a világot, hiszen Oroszország nem éri be Ukrajnával – mondta az ukrán diplomácia vezetője.
Egyúttal megismételte: országa nem kíván visszatérni az atomhatalmak közé. Emlékezetes, hogy 1994-ben éppen Budapesten írták alá a nagyhatalmak azt a memorandumot, amelyben Ukrajna lemondott az atomfegyvereiről (a világ harmadik legnagyobb nukleáris ütőerejéről) annak fejében, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia társaságában Oroszország is elnökének aláírásával ismerte el az egykori szovjet köztársaság határainak sérthetetlenségét. Oroszország más nemzetközi egyezményekben is elismerte Ukrajna függetlenségét és területi sérthetetlenségét, aztán simán átlépett rajtuk.
Kerekes András
A vezető kép forrása: ABC