Közérzet · 2016.09.30.

TÖRTÉNETEK – Emberség és önzetlenség

Négy aprócska történet az elmúlt napokból. Négy mindennapi történet, amely bizonyítja, hogy nem veszett ki belőlünk az emberség, lehetünk még önzetlenek egy végletekig megosztott, összeugrasztott országban.

1.

Hárman állnak a bolt pénztáránál a sorban, amikor a fiatalember odaérkezik kezében egyetlen üveg étolajjal. Előtte púposra tömött bevásárlókocsiból pakol a szalagra egy nyugdíjas házaspár. Az idős hölgy hátrapillantva kedvesen megszólal:

Fiatalember, álljon nyugodtan elénk!

A férfi alig hisz a fülének, többször is megköszöni, mire újra mozdul egyet a sor, mert még egy előtte álló is maga elé engedi.

2.

A férfi a benzinkúthoz bekanyarodva, a kútoszlopnál kiszállva pillantja meg a negyvenes hölgyet. A nő a gyermekülésben helyet foglaló kisfiát nyugtatgatva, kétségbeesett pillantásokkal fürkészi a shop ablakát.

Segíthetek? – szól át a szomszédos kútfejhez a férfi, látva a nő tanácstalanságát.

Tankolni szeretnék, még soha nem csináltam ilyet, mindig a férjem feladata volt, viszont várom, hátha tud segíteni a kutas.

Mennyit tölthetek? – és már fogja is a töltőpisztolyt.

3.

Távolsági busz indul a balatoni település megállójából. Egy termetes férfi üldözi, aztán lemondóan csap a levegőbe a kezével. Lekéste, most már biztos lekési a veszprémi csatlakozást is, és ezzel a munkát, amit lehet, hogy így el is bukott. Amint ez a gondolat végigfut az agyán, egy autó fékez mellette. A benne ülő sofőr minden formaság és köszönés nélkül szól ki az elektromos ablak lehúzásának zümmögését túlharsogva:

Csak nem lekéste, mester?

Le bizony, és mire a következő ideér, nekem annyi!

Ugorjon be, a következő megállóban elcsípjük!

Mivel nincs vesztenivalója, beül az ismeretlen mellé, és valóban, a következő megállóba már a busz előtt fordulnak be.

4.

Az idős ember a pavilonnál éppen megvásárolt, megszokott újságokat készül a táskája mélyére csúsztatni, mikor mellélép a nem éppen rendezett külsejű férfi:

Elnézést kérek, lenne egy perce számomra? Ha megengedné, szeretném a mai újságban megnézni, van-e a számomra valami álláslehetőség! Tényleg csak egy perc.

Egy pillanat! – válaszolja az idős úr, és már fordul is az újságárus felé, hogy vásároljon még egyet abból az újságból az őt megszólítónak is.






Hozzászólások

A hozzászóláshoz jelentkezzen be Facebook-fiókjába!